Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Kujbus Éva: „Kegyeskedjenek Nyíregyháza városa kebelibe bévenni..." Lakos-és polgárjog Nyíregyházán (1753-1848)

Kujbus Éva: Lakos- és polgárjog Nyíregyházán (1753-1848) 323 tanács engedélyével. Főként kereskedők, boltosok, mészárosok voltak, akik licitálóként a legtöbbet ígérték a városi tulajdonban lévő haszonvételekért. Bár ezután a szükséges iratok bemutatása és a helybeli jótékony intézetekre tett felajánlás után bevették az izraelitákat is lakosnak, de a házvásárlásukat továbbra sem támogatták, mert a nyíregyházi statutumok szerint a házzal bírók szállásföldet is vehettek, részesülhettek a város által bérelt közföldekből, jövedelmekből, polgárságért folyamodhattak, s ezután tisztségre jelölhetőkké váltak. Igyekeztek megakadályozni őket az állattenyésztésbe való bekapcsolódásba is azáltal, hogy megtiltották a marháiknak a gyepen való tartását.

4

1 A zsidók zárt kisközösséget alkottak a városi társadalmon belül. Saját hagyományaik szerint éltek. 1843 februárjában Stern Emánuel már arra kérte a tanácsot, hogy Mandel Emanuel mint vallási szertartásukhoz szükséges metsző a legközelebbi Szent György-napig itt tartózkodhasson.

4

2 Ez évben halottaiknak temetőhelyet is elkülönítettek a nyugati temető északi oldalán. Nem tűrte a közösség és kiutasította az engedély nélkül itt tartózkodó, ún. jött-ment embereket, azokat pedig megbüntette, akik házukba befogadták őket. Az 1830-as években a communitas többször is kénytelen volt foglalkozni az engedély nélkül betelepülő „kóborgókkal és lappangókkal", akik - nem lévén a lakos-összeírásban - sem adót nem fizettek, sem közterheket nem viseltek, sőt ellenőrizetlen voltuk miatt még a közbiztonságot is veszélyeztették. Külön figyelemmel voltak azokra is, akik nyáron aratni, télen fonni jártak ide. A városi koldulási rendet szabályozni kívánó statutum szintén fellépett az idegenek ellen, arra utasítva a koldusbírót, hogy „az idegen helyekről becsúszott koldusokat mihelyest észreveendi, azonnal áristálván a város házához vezesse, és a koldusok közül akármelyik azon idegeneket észreveszi, azonnal bírájának bejelenteni köteleztetik. "

4

3 Az 1753-tól újratelepített Nyíregyháza lakossága száz év alatt megsokszorozódott. A természetes szaporodás mellett a rendkívüli mértékű népességnövekedésben nagy szerepe volt a folyamatos bevándorlásnak. Az újonnan érkezők „integrációja" a közösség érdeke és szükséglete szerint alakult, így a Bácskai Vera által a dunántúli városokra felvázolt mindkét lakosbefogadási modell

4

4 jellemzői fellelhetőek itt. A falusi-mezővárosi időszakban ugyanis kezdetben teljesen, majd később némi megszorítással, de nyitott volt az újonnan alakult communitas a földműves, illetve a kézműves bevándorlók befogadására mindaddig, míg a lakosság száma és összetétele nem veszélyeztette a régebben letelepedettek megélhetését. Ekkor írásos szerződéssel hívták az értelmiségiek többségét, míg a görögök és zsidók letelepülését tiltották, bár amíg szükség volt rájuk, megtűrték őket. Az engedély nélkül itt tartózkodó, közterhekből részt 41 V. A. 1 l/a. 18/18. No. 318. 1846. 42 V. A. 1 l/a. 16/16. No. 105. 1843. 43 V. A. 1 l/h. 39/39. 1830: 24. 1830. május 29. 44 Lásd BÁCSKAI, 2003.