Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Kövér György: Az Ónody fivérek (nem regény)
300 mésalliance-t kötött, a leány apját ugyanis születésekor kézművesmesterként (opifex) regisztrálták. 4 7 Bertalan már fiatal korától kezdve szenvedélyes dinnyész volt, a Magyar Dinnyészegylet tagja. 4 8 A kor szelleme szerint másokkal együtt vallott célja: „ a mezőn dinnyét nagyban termelni megpróbálván kereskedelmi cikké is emelni, annál is inkább, mert vasutunk Kassát közeli piaccá tette. " 4 9 Abban reménykedett, „ha népünk elhagyva az eddig megszokott hanyag művelési módot, s vele együtt a rosz [sic!] válfajokat" korszerűbb gazdálkodásra tér át. Nemcsak termelni, a tudást terjeszteni is akarta: „néhányad magammal egy példány-dinnyetermelő-társulattá alakultunk az 1863. évre, a Hernád völgyén eső Csobád helység határában választván ki egy 7 holdas tért dinnyeültetvénynek. " Lehet, hogy a helyet jól, az időt azonban rosszul szemelték ki: 1863 példátlanul aszályos évében a locsolás ellenére „a plánták gyümölcseiket csakis szeptember-október hóban érlelték be ", s akkor is „ hiányzott afinom zamat ", 5 Ü S 1864 sem sikerült jobban: amit nem vittel Orbán (máj. 25) fagyos reggele, azt tönkretették a nyári hűvös szelek. 5 1 Aki azt hiszi, hogy a dinnyészet nem volt nemzeti ügy akkoriban, téved. A trikolor nevű dinnyefajta például azért számított kincsnek, mert a tökéletes nemzeti színt csak ritkán mutatta. S mely években történt ez: természetesen 1848-ban, bár a kompromisszumra hajló szerkesztő lapalji jegyzetben hozzátette: hasonló volt a helyzet 1861-ben is... 5 2 S bár nem kísérhetjük évről évre nyomon Ónody Bertalan gazdálkodását, ő rendületlenül folytatta a kísérletezést, 1872-ig Nagykállóban, onnantól pedig Nyírbátorban. Újabb reményt adott neki, hogy „1865/66 telén, pesti időzése alkalmával" hozzájuthatott Gönczy Pál révén a Vámbéry által Közép-Ázsiából hozott Sekerparé eredeti magvaihoz. Ennek a fajtának és kitartó szorgalmának tulajdonította a büszkén beharangozott sikert: „ a múlt évben elért eredmény után kijelenthetem ez alkalommal azon vívmányomat, hogy a Sekerpárét Magyarország alföldjének teljesen honos válfajává tettem... " 5 3 A beérkezett levelek azonban nem a vágyakat igazolták: az 1873-as 47 MOL A 867 Nagykálló r. kat. anyakönyve, 30. A születés körül más zavar is lehetett: a 19 éves Bodnár Mária a házasságkor nagykállói születésűnek mondja magát, apja Bodnár János és Piros Mária. Fenti nevű szülőktől (apja „opifex") azonban 1854. május 25-én Rozália nevű leányzó született. Bodnár János nevű apának 1854. szeptember 3-án született Mária nevű leánya Kiskállóban, ennek azonban anyja Tóth Erzsébet volt. Uo. 32. Még egy rejtély - rangon alul... 48 Abaújból, Szikszó mellől, Léhről írta helyzetéről, szenvedélyéről: „Egy szenvedélyes dinnyészt, mint én volnék, ki távol a tekintélyek s társulati kiállítások központjától, Pesttől, szaklapot s egyéb irodalmi termékeket kivéve, néhány ügybaráttal, egészben elszigetelve él..." Falusi Gazda (FG), Új IV. félév, 1862. sept. 25. 13. sz. 145. p." 49 FG, III. 1863. ápr. 23. 17. sz. 262. p. 50 ÓNODY BERTALAN: Néhány szó a mezei dinnyetermelés - úgy vidékünkön tett ebeli kísérleteink körül. FG, IV. 1864. jan. 13. 3. sz. 35-38. p. 51 FG, IV. 1864. jún. 15. 25. sz. 396. p.; II. félév, 1864. nov. 9. 19. sz. 292. p. 52 FG, Új IV. félév, 1862. sept. 25. 13. sz. 147. p. 53 Kertész-gazda, IX. 1873. febr. 16. 7. sz. 106-107. p.
