Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Kovács Ágnes: Az ónodi adókivetés Szatmár megye hadi szolgáltatásai tükrében
KOVÁCS ÁGNES AZ ÓNODI ADÓKIVETÉS SZATMÁR MEGYE HADI SZOLGÁLTATÁSAI TÜKRÉBEN 1 Szatmár megye első ízben 1703 végén kapott utasítást a kuruc hadak ellátásához való hozzájárulási kötelezettségről. A fejedelem parancsára Gyulai Ferenc hadbiztos vetett ki rá 1300 oralis és 400 equilis porciót, amelyet december 5-től kellett teljesítenie, s amely havonként 78 000 font (az 56 kg-os bécsi vagy bányavárosi fontmázsával számolva: ~ 1393 q) hús, 650 kassai köböl liszt, 600 kassai köböl zab, 8 szénaszállító és 36 fahordó szekér, továbbá - a szolgák költségeire - 780 forint beszolgáltatását jelentette. A Szatmár melletti táborban 1703. december 17-én tartott közgyűlés járásonként osztotta el a porciót, s elrendelte, hogy a szolgabírák minden oralis után havonta tartoznak behajtani 60 dénárt. 2 Néhányan már ekkor is szerették volna magukat kivonni a terhek alól, illetve nem teljesítették kötelezettségeiket. A megye nemesi közössége 1704 áprilisában például a más helyre költözött fíilpösi lakosokat azzal próbálta hazatérésre csábítani, hogy kilátásba helyezte számukra az élelem- és pénzbeli adóhátralékuk felének elengedését. 3 A fejedelem 1704 novemberében rendelkezett először országos érvénnyel az élelmiszeradóról, portánként és havonta 6 köböl búzában, 11 köböl zabban és 1 q húsban (vagy 4 magyar forintban) határozva meg annak mennyiségét. Szatmár megye 1 A Rákóczi-szabadságharc idején teljesített hadi szolgáltatásokról az eddigi legteljesebb összefoglalást Takács Jánosnak és Bánkúti Imrének köszönhetjük. TAKÁCS, 1941.; BÁNKÚTI, 1991. Utóbbi szerző - széleskörű forrásbázisa ellenére - mégis úgy vélekedett, hogy „A parasztság adóterheiről csak a nemesi vármegye adóztató tevékenységének feltárásával tudunk valóságos képet kapni." (BÁNKÚTI, 1991. 103. p.) Mi vei a közelmúltban elhunyt Balogh István néhány éve nekem ajándékozta Szatmár megye ezen időszakra vonatkozó jegyzőkönyveinek másolatát, szinte kínálkozott azok ilyen szempontú feldolgozása. Annál is inkább, mert ennek alapján mód nyílik a 300 évvel ezelőtti ónodi országgyűlés adókivetésének az eddiginél talán árnyaltabb értékelésére. Azt azért nem állítom, hogy a jegyzőkönyvek adatainak segítségével megnyugtató rendet lehet tenni abban a kuszaságban, amely a szolgáltatások dokumentumaiban tapasztalható, de az biztos, hogy a feljegyzések hűen tükrözik mindazt az erőfeszítést, amelyet a megye vezetői kifejtettek az adók behajtása érdekében. 2 Szabolcs-Szatmár Bereg megyei Levéltár. IV. A. l/a. 10. k. Szatmár melletti tábor, 1703. december 17. (A továbbiakban, lévén szó ugyanazon megye jegyzőkönyveiről, csak a kötetszámot és a közgyűlés helyét, illetve időpontját adom meg.) Gyulai egyébként izgága ember volt, aki többször összeütközésbe került az adózás rendjéért ugyancsak felelős megyei tisztségviselőkkel. Már december 28-án azt jegyezték fel a prothocollumba, hogy a commissarius „tisztán és egyszerűen saját elhatározásából és megmagyarázhatatlan okból" megjelent Kende Zsigmond alispán cégényi házában és „kemény katonai végrehajtással" fenyegetőzött. Az eset ellen az összes megyei tisztviselő tiltakozott és a hadbiztos hatalmaskodásáról a fejedelmet is tájékoztatták. 10. k. Szatmár melletti tábor, 1703. december 28. 3 10. k. Matolcs, 1704. április 18.
