Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Kenyeres István: A kiátkozott egri udvarbíró: Csimori Kövér Ferenc
Kenyeres István: A kiátkozott egri udvarbíró: Csimori Kövér Ferenc 239 sét, általában excommunicato major-xa kell gondolni. 5 4 Ez mindenesetre igen súlyos büntetésnek számított mivel az egyházi büntetés világi szempontból is következményeket vonhatott maga után. 5 5 A kiközösítést foganatosító Welykini kanonok az uralkodónak írt levelében részletesen előadta a történetet a saját nézőpontjából: Kövéren az őt, mint újvári főesperest illető negyedek árendáit követelte, ami évi 200 Ft, tehát két év alatt 400 Ft járt volna neki, de Kövér nem volt hajlandó ezt az összeget kifizetni és őt a Szepesi Kamarához utasította. 5 6 A kamara szerint Kövérnek, mint egri udvarbírónak kellett volna fizetnie, Kövér szerint meg a kamarának. Mivel a kamara, egyébként Ernő főherceg parancsát semmibe véve, ismét Kövérhez utasította, aki újfent nem fizetett, ezért nem volt más lehetősége, minthogy Kövért az egyház megkárosítása és az egyház akaratának semmibe vétele miatt kiközösítse. A kanonok leveléből még azt is tudjuk, hogy Kövért valóban a kánonjog előírása szerinti módon közösítette ki: eszerint Kövér „a kánonjog szerint, mint [az egyházzal szemben] makacskodó, harangokat megkondítván és gyertyákat meggyújtván majd eloltván, a nép által gyakran látogatott helyen nyilvánosan háromszor kiközösíttetett". 5 7 A katolikus vallású Kövért érzékenyen érintette az ügy és igyekezett elkövetni mindent annak érdekében, hogy elérje a kiközösítés visszavonását. Kövér első körben legközelebbi patrónusait kereste fel: Paczoth János szepesi kamarai elnököt 5 8 és Hans Rueber főkapitányt. Mindketten támogatták Kövér kérelmét, különösen Paczoth, aki levelében arra is utalt, hogy Kövér nem a saját, hanem az egri katonaság szükségleteire szedte be a tizedeket, a káptalan tehát szerinte igazságtalanul cselekedett, ezért kéri az uralkodót, hogy járjon közbe a káptalannál a kiátkozás felfüggesztése és visszavonása 54 SZEREDY, 1874. 889-890. Az megint más kérdés, hogy vajon a főesperesnek joga volt-e bárkit is kiközösíteni, ugyanis ezzel a joggal a pápa, a bíborosok, püspökök, legátusok, zsinatok, nullius főpapok élhettek, és csak püspöki szék üresedése esetén a kanonokok (akkor is a káptalani helyettes). Uo. 391. p. Márpedig ekkor, 1572-től 1586-ig Radéczy István volt az egri püspök. 55 TRINGLI, 1994. 206. p. 56 Welykini 1578 végén valóban írt a Szepesi Kamarának az ügyben. MOL E 254 1578. dec. no. 32. (1578. dec. 31.) 57 „secundum processum iuris ecclesiastici, tanquam contumacem, pulsatis campanis, accensisque et demum extinctis candelis, in Signum maledictionis aeternae, in frequenti conventipopuli tertiario excommunicatusfűit, publicae ". Welykini István egri kanonok, újvári főesperes az uralkodónak s.d. [1582. február 22. előtt] ÖStA HKA HFU RN 44. Konv. 1582. febr. fol. 295rv. A kánonjog szerint a következőképpen megy végbe a kiközösítés szertartása: a) a templomot fekete posztóval vonják be, b) az excommunicatiót kimondó püspököt 12 egyházi öltözetben lévő és kezükben égő gyertyát tartó presbiter veszi körül, a gyertyákat a kihirdetés után a földre dobják és a lángokat eltiporják c) közben a harangokat egyfolytában húzzák d) az egész egyházmegyébe körlevelet kell küldeni a kiközösített nevével, a kiközösítés okával és egyúttal a híveket intik arra, hogy a kiközösítettél ne érintkezzenek. SZEREDY, 1874. 894. p. 3. jegyz. Itt köszönöm meg Molnár Antal szíves segítségét, aki felhívta a figyelmemet Szeredy művére. 58 Böki Paczoth János 1565-1567. között tokaji udvarbíró (KENYERES, 2002. 2. köt. 703. p.), 1571-1573. között a Szepesi Kamara tanácsosa, majd 1575-1582. között kamarai elnök. Szűcs, 1990. 22. p.
