Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Hausel Sándor: A Magyar Vöröskereszt balassagyarmati Fiókegyletének története megalakulásától az első világháborúig
Hausel Sándor: A magyar vöröskereszt balassagyarmati ... története. 229 Pál, dr. Feledi Ferenc, Frideczky Lajos, Harmos Gábor, Havas Gyula, Hottovinszky Károly, Kövy Tivadar, Madách Károly, Simko Frigyes, Scitovszky János és Garam Jenő. Elnökké egyhangúlag Kövy Tivadarnét és Frideczky Lajost, alelnökké Kleyn Jánosnét, pénztárnokká Havas Gyulát, titkárrá Fölkel Károlyt választották meg. Érdekes, hogy bár a segélyző nőegylet 5 évvel korábban egyesült a vöröskereszttel, mégis az 1878-as megalakulás óta eltelt 7 évet külön számon tartotta. Az biztos, a nőegylet, a fiókegylet és a megyei választmány állandó magját kitevő két tucat hölgy és tucatnyi férfi személyében kevés változás történt az eltelt hét év alatt. Jóllehet 1886-ban is volt szegények karácsonyfája, azonban mintha mind a szervezők, mind a társadalom köréből fáradtság és közöny ütötte volna fel a fejét, még ha az országos igazgatóság el is ismerte a fiók és a választmány, valamint a pénztárnok, Havas Gyula tevékenységét. A megtorpanásra utalhat gr. Gyürky Abrahán főispán 1887. évi felhívása a három vidéki (Balassagyarmat, Losonc, Salgótarján) fiókhoz és a megyei választmányhoz az aktívabb működésre és együttműködésre. Szorgalmazta továbbá, hogy fiókegyletek alakuljanak Nagyorosziban, Szirákon és Füleken is. Ennek elősegítésére az adott környék tekintélyes személyiségeit, illetve azok feleségeit kérte fel: Berchtold Richárdné, Degenfeld Lajosné, Wilczek Henrikné grófnőket. Hogy milyen sikere lett ennek a felhívásnak, az a novemberi közgyűlésről szóló beszámolóból még nem derül ki. Reményi Károly már mint „szívjóságáról ismert" városbíró vezércikkben fordult a város lakosságához a minél nagyobb mérvű adakozás érdekében. Végül is az erőfeszítések nem maradtak eredmény nélkül, mert karácsonykor 35 gyerek kapott ruhát, valamint 99 szegény család vihetett haza tűzifát. 1 5 (Még egy évtizede sem működött a vöröskereszt, amikor az újságokban megjelent az 1885-ban megalakult fehérkereszt felhívása, amely a „kisded szerencsétlenek megmentésére" volt hivatott. A jótékonykodással már eddig is eléggé megterhelt helyi társadalomban nem nagy visszhangja támadt. 1891-ben az országos elnök hívta fel ismét a megyét fiókegyletek alapításra vagy legalább budapesti ágyalapítvány létesítésére. Nem maradtak fenn annak a nyomai, hogy a fehérkereszt szélesebb körű tevékenységet tudott volna kifejteni. 1 6) 1888-ban már a gyűjtőívek házakhoz való kihordását sem egy-egy kiemelkedő közéleti vagy hivatali személyiség végezte, mint korábban, hanem a két rendőrtanácsos (Opitz Károly és Wolf Adolf). A megyei lap a maga részéről azzal járult hozzá az egylet tevékenységéhez, hogy 1879-től rendszeresen közölte azok névsorát, akik az újévi köszöntések megváltása címén, vagy egyéb módon segítettek előteremteni az adakozás anyagi alapjait. Az egyre nehézkesebbé váló gyűjtés ellenére sikerült 40 gyermek felruházása. Az 1885 utáni karácsonyi ünnepélyek fő szervezője és gyakorlati lebonyolítója a betegeskedő Kövy Tivadarné helyett „a fáradhatatlan alelnök" Kleyn Jánosné volt. 1 7 Az 1889-es évben a legnagyobb változást az jelentette, hogy kivált az 15 NLHH 1886. április 11: A központnak elküldve 1093 frt, a megyei választmánynál 457 frt, fiókegylet vagyona 342 frt. A nőegylet 7 év alatt 2405 forintot költött szegény gyermekek felruházására. Uo. 1886. december 26., 1887. március 6., november 20., december 11., 18. 16 NLHH 1888. szeptember 23., 1891. január 11. 17 NLHH 1888. december 2., 16.
