Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Hausel Sándor: A Magyar Vöröskereszt balassagyarmati Fiókegyletének története megalakulásától az első világháborúig

222 ban találunk vallásos és jótékony célú egyleteket. Felsorolásuk nem érdektelen, hiszen ezek mellett, vagy ezekkel együttműködve élte a maga életét a vöröskeresztes egyesület. 1910-ben alakult az Országos Izraelita Patronage Egyesület, 1907-ben a Balassagyarmati Ingyentej és Kenyér Egylet, 1850-ben a Balassagyarmati Izraelita Nőegylet, 1903-ban a Balassagyarmati Jótékonycélú Izraelita Leányegyesület, 1854-ben a Balassagyarmati Izraelita Ifjúsági Jótékonycélú Egylet, 1907-ben a Balassagyarmati Keresztény Szociális Egyesület.

2 Ahhoz, hogy a nemzetközi vöröskeresztes mozgalom 1864-es létre jötte után Magyarországon is megalakuljon az országos központ, majd megszerveződjenek a helyi fiókok, még majd másfél évtizednek kellett eltelnie, és ehhez a döntő lökést az 1878-as boszniai háború adta meg. Az ekkor létrejövő segélyző nőegyletek jelentik a kezdetét a vöröskeresztes mozgalomnak, mert jóllehet nem volt Magyarországon Vöröskereszt, de a nőegyletek annak jelvényével tevékenykedtek, mintegy előkészítették a talajt a két évvel későbbi megalakulásnak. Balassagyarmaton a Nógrádi Lapok és Honti Híradóban jelent meg 1878. márciusában az első felhívás jótékonysági nőegylet létrehozására: „Az emberi humanismus a nyomor enyhítésére számtalan intézményt létesített, melyek között az elhagyott árvák és ügyefogyott szegények ellátása s nevelése a legnagyobb támogatásnak örvendhetne úgy egyesek, mint az e czélra alakuló társulatok részéről. Ily egyletek megalkotásában legnagyobbrészt a nőközönség hivatásszerűen fáradozott s áldozathozó eredményeket mutatott fel a társadalom megmentésére. Az ügyefogyottak, vagyontalan árvák, az elhagyott özvegyek, munkaképtelenek mind olyrészei a társadalomnak, melyek a humanismus védpajzsa nélkül nem létezhetnek. És ki szárítja fel ezek könnyeit, ki ad írt ezen társadalmi sebek gyógyítására? A nők hivatása ez."

3 Nem lehet tudni, hogy ennek e felhívásnak a hatására-e, de tény, hogy a következő év nyarán 102, nagyrészt gyarmati hölgy megalakította a Magyar Országos Segélyző Nőegylet Balassagyarmati Fiókegyletét. Létrehozásában, majd kezdeti aktív működésében kiemelkedő szerepe volt Kövy Tivadarné Baintner Irmának. O volt az, akinek a fővárosi „központi választmány" 1879. májusában egy aláírási ívet küldött, amelyre az egyforintos éves díjat a jelentkezők befizették. Ekkor a következőképpen foglalták össze az egyleti tevékenység lényegét a helyi sajtóban: „béke idején oly beteg ápolónők felkeresése és kitanítása, akik háborúban sebesült vagy megbetegedett harczosok ápolására alkalmasak: rokkantak és háborúban elesett harczosok hátramaradt családjaik segélyezése, segélyezés rendkívüli szerencsétlenség, úgymint árvíz, tűzvész, ínség esetén. Sebkötő eszközök, ágynemű, fehérruha gyűjtése háború esetén, élelmi s üdítő szerek beszerzése sebesült harczosok részére..."

4 Az alakuló közgyűlés Kövy Tivadarné házában zajlott le. 17 tagú választmányt választottak, amely a következő úrhölgyekből állt: Baintner Ottóné, Dessewffy 2 Uo. 178-180. p. 3 Nógrádi Lapok és Honti Híradó (NLHH) 1878. március 17. 4 NLHH 1879. május 18.