Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Bácskai Vera: Egy pesti kereskedőcsalád mindennapjai a 19. század elején a gyámi számadások tükrében

Bácskai Vera: Egy pesti kereskedőcsalád mindennapjai a 19. század elején... 21 luxuskiadásokat is engedélyeztek. így 1820-ban szappanra 36, kávéra és cukorra 76, 1821-ben pedig kávéra és borra 286 forintot. Végül 1824-ben szabályozták az egy főre eső kosztpénzt, és a havi javadalmazást ettől fogva a Pesten élő családtagok számának megfelelően határozták meg. Kérdéses, hogy a havi kosztpénz magába foglalta-e a cseléd(ek) bérét is. Aligha hihető, hogy különösen kezdetben, a nyolcszobás lakáshoz, nem tartottak volna cselédet, de ezek bérét valami oknál fogva nem tüntették fel, míg például a házmesternek fizetett évi 40 forint, illetve a két fiú csizmapucolójának, szolgájának változó összegű bérét gondosan regisztrálták. A gyámok egyetlen területen alkalmaztak megszorításokat. Felszámolták ugyanis a hatalmas, nyolcszobás lakást. Hogy ez mikor történt, nem tudjuk, mert erre a gyámi számadások nem tértek ki. Az 1823. évi házbérjövedelem kimutatása alapján azonban megállapítható a lakás több lakrészre való osztása. A lakók nevét és az általuk fizetett bér összegét Mannó Demeter halála után mutatták ki, majd 1823-ban készült egy, a lakás számát, a bérlők nevét, a szobák és tartozékok számát és a lakbér összegét tartalmazó kimutatás. Az 1825-1827-es évekről a negyedéves bérfizetési nyugták tartalmaznak felvilágosítást a bérlőkről. 1815-ben a későbbi 6-9. sz. első emeleti lakásokban a Mannó család élt. 1823-ban azonban a két Mannó lány lakhelyéül a 7. számú, 2 utcai szobából, előszobából, konyhából álló lakás szolgált, amelyhez padlásrész, fás- és borospince is tartozott. István ekkor tanítójával egy második emeleti szobában élt. Az átalakításra valószínűleg az özvegy halála után került sor, feltételezésem szerint vagy 1819-ben, vagy 1821-ben, amikor a ház javítására és karbantartására tetemes összeget, 1115, illetve 1309 forintot költöttek. A lakás megosztásával évi 420 forint többlet jövedelemhez jutottak, és csökkentek a lakás fenntartásának költségei is. Az 1825. évi kimutatásból megállapítható, hogy ismét a lakáshoz csatolták az 1823-ban Macsó György által bérelt lakrészt, valamint a kurátorok által használt kis utcai szobát, viszont feladták az István és tanítója által lakott szobát. (Macsó, aki mindvégig 2 raktárt is bérelt a házban, 1826-ig a második emeleten bérelt egy nagyobb udvari lakást.) A lakás, a bővítés ellenére is, az 1815. évben használt lakrésznek csak a felét tette ki. A bővítést nyilván az indokolta, hogy ekkor János tanulmányait befejezve, hazatért. Szobája berendezését is kiegészítették: 1824-ben egy szekrényt, egy asztalt és egy tükröt vásároltak számára. A lakások megosztása, illetve összevonása a bérlők esetében is előfordult, valamint a bérlők nem túl gyakori cserélődése mellett, ezek házon belüli költözködésére is számos példát találhatunk. Gyakorta megesett, hogy egy-egy lakás bizonyos ideig üresen állt, és a bevételt az is csökkenthétté, hogy egyesek a házbéli korábbi lakásukat kisebbre cserélték. A gyámok esetenként kénytelenek voltak a lakbér csökkentésére is, mint például 1822-ben, amikor az árvabizottság erre vonatkozó észrevételeit azzal hárították el, hogy „ a lakbérek, mint ismeretes, napról-napra csökkennek, ezért nekünk is alacsonyabbra kell szabni őket, hogy a lakások ne álljanak üresen, ami a hagyatéki tömegnek még nagyobb kárt okozna. "