Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Halász Csilla: Kultúragitációs brigádok működése a Rákosi-korszakban
218 Kit választunk galambom En kereken kimondom Azt választjuk senki mást, senki mást, sej senki mást, Ki a munkában helytállt. A békéért küzdünk mi Arra fogunk szavazni, Ki a békét szolgálja, szolgálja, sej szolgálja, Az kerül a listára. Jertek majd szavazzatok, Jó kedvvel válasszatok, Népé már a hatalom, hatalom, sej a hatalom, Ezért vidám a dalom. " 3 1 A kultúragitációs brigádok, mint ahogy a fenti példák mutatják, igen fontos szerepetjátszottak az 1950-es évek elejének agitációs munkájában. Az 1953. júniusi fordulat után azonban látványos változás következett be ezen a területen is. A brigádok ugyan nem szűntek meg teljes egészében, de az mindenképp elmondható, hogy szerepük visszaesett. Ezt bizonyítja részben az, hogy a Művelt Nép hasábjairól eltűntek a különböző alkalmakra ajánlott csasztuskák. Másrészt az a tény, hogy az NM iratanyagában (és a Pest Megyei Tanács VB Népművelési Osztály iratanyagában is) a következő másfél évben (az 1953. évi választáskor és a nyári aratási munkák idején még agitáltak a csoportok rigmusokkal, még rigmusíró brigádok is dolgoztak) található jelentésekben, beszámolókban egyre kevesebb szó esik róluk. A kultúrotthonok helyzetét vizsgáló 1955. évi előadás írásos anyagában az előadó szintén azt emelte ki, hogy 1953 júniusa és 1955 márciusa között a kulturális agitációt, s vele együtt a brigádokat is, egyszerűen száműzték a kultúrotthonok a tevékenységükből/ 2 1954-ben az NM körlevélben foglalkozott a rigmusokkal, elemezte hibáikat, azaz azt, hogy sematikusan dicsértek-bíráltak a termelés beszolgáltatása, az adózás és egyéb kötelezettségek érdekében; ugyanakkor lélektelen módon kipellengérezték az embereket (rásütve rögtön bárkire a „nép ellensége" jelzőt), s mindezek mellett sokszor gyerekeket használtak erre a célra. Röviden: ízléstelenek voltak."' Bár a körlevél tanácsokat adott arra, hogyan lehetne ízléses rigmusokat írni és színvonalas előadásokat tartani belőlük, mégis e politikai tartalommal megtöltött ritmusos sorok és velük együtt a kultúragitációs brigádok 1954-re elvesztették korábbi jelentőségüket. Az agitációs munka továbbra is megmaradt a népművelés területén, de nem ebben, a leginkább erőltetettnek mondható és minden művészi igényt nélkülöző formában. Tovább 31 PML XXIII. 18. 879-4-55/1953. 32 DOMOKOS, é. n. 8. p. 33 PML XXIII. 18. 8791-1-131/1954.
