Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Gyarmati György: A szocialista rendszer Állambiztonsági iratainak történeti forrásértéke
GYARMATI GYÖRGY A SZOCIALISTA RENDSZER ÁLLAMBIZTONSÁGI IRATAINAK TÖRTÉNETI FORRÁSÉRTÉKE 1 Visszatekintve úgy tűnhet, mintha a bő másfél évtizeddel ezelőtti rendszerátalakítás Hegelt igazolta volna. Lehet, hogy az általa köztudatba dobott fogalom, „a történelem csele" mégiscsak létező fenomén? Mert hogy - távolabbról kezdve — az irodalombarát közönség azt várta: dőlnek majd az írók asztalfiókjaiból azok a kissé porosodott remekmű-kéziratok, melyek a kommunista pártegyeduralom idején nem jelenhettek meg. Időbe telt, míg nyilvánvalóvá lett: azok a bizonyos asztalfiókok, mintha nem is lettek volna annyira tele. Legalábbis nem tilalmazott remekmüvekkel. Ami meg „későn-szülöttként" idővel mégis napvilágot látott, azzal bajlódjon az irodalomtörténet érdeme szerint. Ha majd a politikai újraértelmezés kontextusán túljutva beköszönt a nembeli, esztétikai-hermeneutikai vizsgálódás évadja. Hasonló helyzet látszik előállni a letűnt rendszer köztörténetével. E téren is az volt a várakozás trendje, hogy a felszabaduló ún. pártállami iratok özönéből kiderül és teljesen átíródik a korkép. Ehhez képest inkább csak annyi történt-s van történőben -, hogy sok minden finomodott, árnyalódott az egyidejű kortárs recepcióhoz képest. De revelációt eredményező „másképp tudás" mintha nem hengerelte volna le sem a szakmabelieket, sem az érdeklődők szélesebb körét. Leginkább még talán a képzőművészet területéről vagy a színház világából hozható egy-egy ellenpélda, többnyire megmaradva az adott szakma - 'ahá' élményt is adó - „belügyének". Pontosítva: vagy a várakozás volt túl nagy egy olyan helyzetben, amikor a közelmúlt-a közelmúltról való tudás-volt a „vágy titokzatos tárgya", vagy valami egészen normális dolog történt. Normális volt, hogy sejtések bizonyossággá váltak, vagy éppen cáfolatot nyertek. Normális volt, hogy meglévő kortársi tudásunk számos újabb adalékkal bővült. De nem állt elő attól „minden másképp volt" szindróma, hogy addig elfedett vagy árnyékosabb zugokba is mód nyílott bepillantani. Bővült, gazdagodott, színesedett, árnyalódott a közelmúlt természetrajza. A revelációhiány oka lehet az is, hogy a szocialista ancien régimé-ről az 1980-as években elkezdett foszladozni a lepel. (Esetenként a rendszer már nemhogy hajlandónak mutatkozott bizonyos kompromisszumra, hanem, mintha maga kereste volna a kompromisszumot.) Sok minden lett 1 Lényegében a IV. Országos Jelenkor-történeti Konferencián elhangzott előadás szövege. Lásd: A Rendszerváltás és Kádár-korszak. Szerk.: MAJTÉNYI GYÖRGY és SZABÓ CSABA. Bp., 2008. 127-139. p. (Távolodás és közelítések)
