Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Bácskai Vera: Egy pesti kereskedőcsalád mindennapjai a 19. század elején a gyámi számadások tükrében

16 volt. Az évi házbérjövedelem ekkor 4970 forintra rúgott. A leltározás során talált készpénz és kihelyezett tőke 36 456 forintot tett ki. A 80 000 forintot meghaladó hagyaték csakúgy, mint a 8 szobás lakás, és a tetemes házbérjövedelem arról tanúskodik, hogy a Mannó család a családfő halálakor a jómódú pesti polgárok közé tartozott. A gyámi számadásokból tehát egy vagyonos polgári család bevételeinek és kiadásainak szerkezete, a gyermekek nevelésének alapelvei és a család életének fordulópontjai ismerhetők meg. A végrendeletet Anna, arra hivatkozva, hogy apja az anyai örökségről nem rendelkezett, megtámadta, pert indított, majd 1815. november 25-én egyességet kötött a kurátorokkal, amely szerint ő is, mint Zsófia 10 000 forint hozományt kap, de ebből levonják a még apja életében tett 4250 forint adósságot (amely az 1815. évi elszámolásban szerepel is a kiadások között). Az egyesség szerint 7000 forint illetné meg házassága alkalmából, 1816-tól viszont évente négy részletben 1020 forint évjáradékot folyósítottak neki. A gyámi számadások Az özvegy 1819-ben bekövetkezett halálig a házassági szerződés, illetve a végrendelet értelmében ő gondoskodott a háztartás fenntartásáról, a családtagok ruházkodásáról. Jövedelemforrásul az özvegy kezébe befolyó házbér szolgált, amelyet ezért a kezdő, 1815-ös évet kivéve a kurátorok 1819-ig nem is szerepeltették a bevételek között. Az 1815-ös év bevételeinek 46 540 forintos tétele kiugróan magas volt, ez a beváltott fémpénzeknek és főképpen a 20 000 forintot meghaladó adósságok behajtásának volt köszönhető. Nyilván a kurátorok döntése alapján e bevétel több mint a felét, 27 000 forintot 6%-os kamatra kihelyeztek, és más évekhez képest jelentős összeget, 1700 forintot fordítottak a ház renoválására is. Jelentős összeget emésztettek fel a Mannó Demeter temetésére, sírkőállítására fordított költségek, és ez évet terhelte a végrendeleti adományok kifizetése is. így a táblázatban kimutatott csaknem 45 000 forint kiadásból a család napi szükségleteire 13 000 forint jutott, amelynek több mint 40%-át a háztartás szükségleteire (élelmiszer, fűtés, világítás stb.) fordították, ami azt jelzi, hogy az özvegy zavartalanul fenntartotta a jómódú polgári háztartást. A gyerekek közül Anna nagyvonalú (522 forintra rugó) ruházkodási számlái érdemelnek említést, valamint húgával közös nyaralása Vihnye fürdőhelyen. A mindennapi szükségletekre fordított összegnek több mint 10%-át, 1373 forintot költöttek ruházkodásra, ebből nevesítve csak János 179 forintos tétele volt. A többit feltehetően a két felnőtt asszony ruhatárának frissítésére, illetve javítására költötték, kivéve azt a 212 forintot, amiért gyermekruhákat vettek Zsófiának és Istvánnak. Az 1816-1818. évi elszámolásokban az előző évinél jóval szerényebb bevételek és kiadások nem tükrözik a valós helyzetet. Ezekben az években ugyanis a házbér felett az özvegy rendelkezett, tehát a háztartási és ruházkodási kiadások valójában jóval nagyobbak lehettek a kurátorok által kifizetetteknél, és felemésztették az egész, jelen-