Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Dominkovits Péter: A Kürtössy család a 17. századi Sopron vármegyében Adalék a megyei nemesség összetételéhez, változásaihoz

Dominkovits Péter: A Kürtössy család a 17. századi Sopron vármegyében 145 és legismertebb tagjának, a 17. század első felében élt Györgynek eredete, rokonsági köre is további kutatásokat kíván. Minthogy a család neve nem található meg Sopron vármegye 17. század eleji (1600, 1604) taxalista nemesekről készült összeírásában,

14 sem pedig a nemesség kihirdetésekről vezetett jegyzékekben, Aszalay Istvánhoz hasonlóan cseppet sem kizárható, hogy személyében egy korábbi Mágóchy- (vagy Alaghy) familiáris jelent meg Sopron vármegyében.

1

5 Kürtössy György Sopron vármegyei birtokviszonyáról jelenleg 1628-tól, birtokigazgatásban betöltött szerepéről 1629-től ismert adat. Minden bizonnyal több éves korábbi szolgálatot követően ez utóbbi esztendőben a Lánzsér-lakompaki uradalom udvarbírói (Hofrichter) tisztét töltötte be; a feldolgozás szerint éves konvenciója 46 mérő búza és 60 mérő zab volt.

1

6 Az Esterházy-uradalmak 17. századi birtokigazgatása máig sem oly' feltárt, mint a Batthyány-dominiumoké,

1

7 de az bizonnyal állítható: e 22 települést magában foglaló uradalom meghatározó keretet biztosított Kürtössy egzisztenciája, hivatali karrierje kiépítéséhez. A 22 települést magában foglaló dominium Dersffy Orsolya kezével került Esterházy Miklós birtokába, aki 1618-ban e javakat formálisan 50 000 ft-ért bérbe vette feleségétől, majd az asszony halálát követően, 1624-ben erre birtokbeiktatást (statutio) nyert.

1

8 Közvetett forrásokból úgy tűnik: a nádor a fraknói grófság igazgatását összevonta a lánzséri uradalmi adminisztrációval, és modern kifejezéssel élve csúcsvezető udvarbíróként Kürtössyt helyezte az uradalomkomplexum élére. Egy 1636-os levelében Esterházy Miklós „

bonorum nostrorum Lanser et Fraknoprovisorem "-ként címezte őt.

1

9 Valószínű, hogy ez egy átmeneti állapot volt, ugyanis a nagyon tudatos, dinasztikus politikát folytató Esterházy Miklós 1638-ban az első házasságából származó István fiának átadta a lánzsér-lakompaki ura14 MOL E 158 Magyar Kamara Archívuma (= MKA), Conscriptiones Portarum (= CP), Anno 1600 Taxa Nobilium in Co[mi]t[a]tu Sopronienfsi] 1081-1100., uo. Regestum Anni 1604 (...) 1227-1245. 15 Aszalay esetében Esterházyt megelőzően az Alaghyakkal való kapcsolatra: Csizi, 2005. 173. p., Az Alaghy család jelentőségét érzékelteti: 1625-ben Esterházy Miklós nádorrá választásakor a vele jó kapcsolatban álló Alaghy Menyhért lett nyerte el az országbírói hivatalt. A családra és udvarára: SZABÓ, 1999. 52-60. p. 16 DEÁK, 1969. 417. p. 17 Az 1690-es évektől indít az alapvető tanulmány: TOBLER, 1995. 99-119. p. Sajnálatos, de az alapvető uradalomtörténeti mű a birtokigazgatásról kis terjedelemben, inkább csak a terminológiai problémák kapcsán szól: DEÁK, 1969. 233. p. 18 Az uradalom 17. századi mezővárosai: Derecske/Draßmarkt, Lánzsér/Landsee, Nyék/Necknenmarkt, Szenmárton/Sankt Martin, Lók/Unterfrauenhaid; falvai: Kertes/Baumgarten, Haracsony/Horitschon, Császárfalu/Kaisersdorf, Gyirót/Kroatisch Geresdorf, Lakompak/Lackenbach, Lakfalva/Lackendorf, Virány/Rotte Blumau bei Landsee, Középpulya/Mitterpullendorf, Újlak/Neutal, Felsőrámóc /Oberrabnitz (részbirtok [rb.]), Doborján/Raiding (rb.), Récény/Ritzing, Fraknónádasd/Rohrbach, Répcefő/Schwendgraben (rb.), Cinfalva/Siegendorf, Alsórámóc/Unterrabnitz (rb.), Alsópéterfa /Unterpetersdorf, Borosd/Weingraben. PRICKLER, 1995. 62. p., TOBLER, 2005. 22. A gazdálkodásra: DEÁK, 1969. passim. 19 MOLP 108. Esterházy család levéltára (= es. lt.), Repositorium (= Rep.). 12. Fase. S. No. 720., Kismarton, 1636. febr. 13.