Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Bácskai Vera: Egy pesti kereskedőcsalád mindennapjai a 19. század elején a gyámi számadások tükrében

BÁCSKAI VERA EGY PESTI KERESKEDŐCSALÁD MINDENNAPJAI A 19. SZÁZAD ELEJÉN A GYÁMI SZÁMADÁSOK TÜKRÉBEN A bevételi és kiadási számadások általában a gazdaságtörténet, ezen belül is elsősorban az üzleti élet kutatásának forrásául szolgáltak. A mindennapi élet vizsgálatánál elsősorban a szórványosan fennmaradt háztartáskönyveket használták fel.

1 A gyámi számadások csak ritkán kerültek a kutatók látókörébe. Ezek szintén nem nagy számban maradtak fenn, hiszen az árvahivatalok többnyire csak a kezelésükben levő árva vagyonról vezettek részletes kimutatásokat, a gyámi elszámolásokat inkább összesítve tartották nyilván, de szórványosan találhatók az alább ismertetendőhez hasonló, a bevételeket és kiadásokat szinte napról-napra, - a kifizetések időpontjában - naplószerűen kimutató elszámolások is. A jelen vizsgálat tárgyát Mannó Demeter pesti kereskedő kiskorú örököseinek vagyonát kezelő gyámok 1815-1827. évi, a hagyatéki iratokhoz csatolt elszámolásai valamint részlegesen a kifizetéseket igazoló számlák és elismervények képezik.

2 A gyámi aláírások hitelességét időközönként Boráros János tanácsnok igazolta. A számadásokat az Árvabizottság ellenőrizte, minden kiadásról nyugtát vagy számlát követelt. Azt is előírták, hogy e bizonylatok német vagy magyar nyelvűek legyenek: e követelményt a kurátorok azzal hárították el, hogy üzletfeleik egy része e nyelveket nem ismeri. Egyéb kifogásaikat és észrevételeiket a gyámok figyelembe vették, illetve egyes esetekben opponálták. Ezekre az ellenvetésekre a tárgyalás során fogok kitérni. E szigorú ellenőrzés — esetünkben még a gyámok gondossága és felelősségtudata - különbözteti meg ezeket az iratokat a háztartáskönyvektől: azok ugyanis, akár a háztartás feje, akár felesége vezette őket, kevésbé pontosak. Megeshetett ugyanis, hogy egy-egy bevételi vagy kiadási tétel - véletlenül vagy szándékosan - kimaradt: a hiányt senki sem ellenőrizte. Az is közismert, hogy a feleségek gyakorta a háztartáskönyv „meghamisításával" tettek szert plusz „tűpénzre", olyan kisebb-nagyobb divatárúk beszerzésére, amelyeket a férj fölösleges luxusnak tartott volna. 1 Lásd például BALÁZS, 1968. 263-318. p. Balázs a háztartásra vonatkozó bejegyzéseket elsősorban az ár- és bérviszonyok szempontjából elemezte. 2 BFL. IV. 1202/cc. Végrendeletek és hagyatéki leltárak. Test.a.n. 99.