Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Zimány Vera: Adalékok Bán Péter tudományos pályakezdéséhez

ADALÉKOK BÁN PÉTER TUDOMÁNYOS PÁLYAKEZDÉSÉHEZ 1976-ban a Magyar Történelmi Társulat Rákóczi Emlékülést tartott. Ez alkalommal, mint a Batthyány Levéltár egykori rendezőjének, bemutattak nekem egy fiatal történelemtanárt, aki a Batthyány-birtokok igazgatási rendszerének témaköréből készítendő egyetemi doktori disszertációján dolgozott. A vidékről feljáró, fáradságos munkával kutató fiatal kolléga igen jó benyomást tett rám. Az MTA Történettudományi Intézetében hamarosan felmerült annak igénye, hogy a következő évben, Párizsban megtartandó gazdaságtörténeti konferencián egy magyar delegáció is vegyen részt. A kitűzött téma: az egyházi tizedjegyzékek európai összehasonlító vizsgálata, lehetőleg több évszázados tendenciáinak a megállapítása. (Mindebből a gabona- és bortermelés dinamizmusát lehet megközelítőleg megállapítani.) E vizsgálatok óriási mennyiségű forrásanyag számszerű kigyűjtését és feldolgozását tették szükségessé, amihez külső munkatársakat is meg kellett nyerni. Ekkor jutott eszembe a nemrég megismert, ambiciózus és intelligens vidéki tanár, Bán Péter és Sinkovics István professzor ajánlására, a frissen végzett, tudományos továbbképzési ösztöndíjat nyert Újváry Zsuzsanna. A két fiatalt megbeszélésre az Intézetbe kértük, vázoltuk nekik az elvégzendő feladatot, és bevallottuk, hogy mindezért csak csekély díjazást, viszont a konferencián való részvételt tudnánk nyújtani. (Ezekben az években még csak háromévenként, 70 dollárnyi valutával lehetett Nyugatra utazni!) A megbeszélés után, amint a két fiatal távozott, kollégáim egyhangú örömmel kérdezték tőlem, honnét sikerült két ilyen rokonszenves, intelligens, jóarcú fiatalt szereznem e munkára. Kemény munkájuk és saját feldolgozó munkánk eredményeként egy igen jó referátummal vonultunk ki Párizsba; a konferencián kiderült, hogy az összes európai forrás közül Magyarországon található a legjobb minőségű és nagy tömegben fennmaradt egyházi tizedjegyzék. A konferencia után Bán Péter azzal a hírrel lepett meg, hogy az elmúlt adatgyűjtés során olyannyira nagy kedvet kapott a tudományos munkához, hogy amikor az egri levéltár felajánlott neki egy álláslehetőséget, otthagyta tanári állását, és örömmel ment el levéltárosnak. Úgy éreztem, hogy micsoda felelősség terhel engem is e döntés meghozatalában. Bán Péter eme választása azonban igen kedvezőnek bizonyult, s a tizedjegyzék kutatásait továbbfejlesztve, a témakörből kandidátusi fokozatot is szerzett. Tudományos pályája ezzel biztos sínekre került. Oktatói tevékenységét később magasabb szinten folytatta, levéltárosi munkája, történetírói tevékenysége mellett egy ideig a Pécsi Tudományegyetem Történeti Tan-