Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Csiffáry Gergely: Vadaskertek Heves Megyében

CSIFFÁRY GERGELY VADASKERTEK HEVES MEGYÉBEN Az ókorban a legkorábbi vadaskertek létesítői egyes vélemények szerint az asszír királyok voltak, akik a saját és a vendégeik szórakoztatására oroszlánt, tigrist, vadkant, antilopot és más állatokat tartottak. A vadasparkok megtalálhatók az ókori Római Birodalomban és Kínában is. Valószínűleg a késő római kori vadaskertek (vivaria, leporaria) létesítésének az emléke hagyományozódott a Római Birodalom területén kialakuló új államalakulatokra. Nagy Károly a Capitulare de villis című rendelkezésében így ír: „ Vadaskertjeinket, melyeket a nép brogilusnak nevez, jó karban tartsák, [a kerítéseket] időről időre javítsák ki, és semmiképpen addig ne várjanak, míg teljes újjáépítésük válik szükségessé. Nagy Károly császár (771-814) és utódai a székhelyeik, a palatiumok, azaz a Pfalzok mellett rendszerint vadaskertet is alapítottak. A vadasokat - kelta eredetű szóval — brogilusoknak vagy broilusoknak nevezték. Ilyen volt a franciaországi Compiégne, amelyről már 883-ban in broilo Compendipalatii írtak. Hasonló vadaskerteket építettek a 9. századi Aachenben, s a hozzá közelebb eső - Karoling birodalomhoz tartozó - Regensburgban is.

2 A vadasok német neve a Tiergarten szó egyszerre jelenti az állatkertet és a vadaskertet. A Tiergarten kifejezés jelzi, hogy a régi előkelőségek kedvtelésből, a maguk és a környezetük gyönyörködtetésére létesítették azokat, ahová különleges állatfajokat is betelepítettek. A vadaskert egyik francia neve a tirés, s a német Tiergarten közös gyökerű, s a vadasok létesítésének Karoling-kori emléke.

J A vadaskerteket több célból tartották a tulajdonosok. Létrehozataluk legfontosabb célja soha nem az állatok megszelídítése volt, hanem azok vadászati célú hasznosítására irányult. A vadászat előfeltétele a vad megléte, ezért aki vadászni óhajt, annak védenie és tenyésztenie is kell azokat. A vadasok legfőbb célja tehát a vadászathoz szükséges állatok egy helyen tartása és félvad tenyésztése. A szórakozáson túl a vadaskertek egyben a királyi, püspöki vagy magánföldesúri udvarokat vadhússal látták el. Az elejtett vad húsát (gímszarvas, őz, vaddisznó, fácán stb.) elfogyasztották. A vad bőrét (medve, hiúz, farkas, nyest, róka stb.) feldolgozás után megtartották, vagy értékesí1 Sz. JÓNÁS, 1999. 157. p. A Capitulare de villis egy a 9. század első harmadából származó irat, amely hosszú előírásokat tartalmaz a királyi birtok tisztviselői számára. Vitatott, hogy Nagy Károly adta-e ki az egész birodalomra vonatkozó érvénnyel vagy fia, Lajos aquitániai király (794-813), s ez esetben csak e tartományra korlátozódott az érvényessége. - Sz. JÓNÁS, 1999. 154. p. 2 ZOLNAY, 1971. 119-121. p. 3 CSIFFÁRY, 2004. 56. p.