Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Előszó

ELŐSZÓ Az 1970-es évek első felében, Debrecenben történelem szakon is diplomát szerző hallgatók közül a tanári pálya helyett számosan kerestek és találtak állást valamely tudományos intézményben (az MTA kutatóhelyein, egyetemeken, főiskolákon, levéltárakban, múzeumokban). Bán Péter viszont azt követően, hogy az almamáter nem tudta, vagy nem akarta alkalmazni - bár az ebben az időszakban végzett történelem-szakosok közül talán a legtöbbre volt hivatott - mégis a középiskolai tanárságot választotta. Az egri Dobó István Gimnáziumban eltöltött hat év alatt nagyszerű tanári egyénisége számtalan diákkal szerettette meg történelmet, többek között az emlékkötet egyik szerkesztőjével is. Péter ugyanis imádott tanítani, tanítványait az oktatott tananyagon keresztül és nem egyéb fegyelmező eszközök révén nevelte, ezért diákjai is imádták őt. Szakmai felkészültsége és igényessége példaértékű volt tanítványai számára. Ennek ellenére 1977-ben mégis pályát módosított (erre vonatkozóan lásd Zimányi Vera köszöntőjét), s elfogadva a Heves Megyei Levéltár invitálását, hét éven keresztül levéltárosként folytatta az egyetemen megkezdett tudományos kutatómunkát, miközben megismerte, illetve elsajátította a levéltárosi szakma legapróbb részleteit is. Az egri levéltárban eltöltött éveket egy év kalocsai levéltárosság követte, hogy aztán nyolc éven keresztül a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Történeti Intézetének oktatójaként a történeti segédtudományokra, a levéltári forrásismertekre, illetve a 16-17. század magyar történelmére oktassa hallgatóit. 1993-ban tért vissza a levéltárosi pályára. Ekkortól vezeti ugyanis a Heves Megyei Levéltárat, ahol folytatta uradalomtörténeti és dézsmakutatásait, szervezte a levéltár és kollégái szakmai és tudományos tevékenységét. 1997-ben szerzett tudományos fokozatot. A levéltárvezetés mellett 2002-ig tanított a Miskolci Egyetem Kora újkori Magyar Történelmi tanszékén, 1997-től pedig részt vesz az egri Eszterházy Károly Főiskolán a történelmi segédtudományok oktatásában. Vagyis Bán tanár úr azon levéltárosok közé tartozik, aki szinte zökkenőmentesen össze tudta/tudja egyeztetni a levéltárosságot a történeti kutatással, illetve az oktatói tevékenységgel. Levéltárosként számtalan szakmai szervezetnek vezetőségi tagja (Magyar Levéltárosok Egyesülete, Levéltári Szakmai Kollégium stb.), tudományos munkásságát több mint 60 publikáció reprezentálja, oktatói tevékenységének eredményességét pedig az jelzi, hogy egyetemi tanítványai közül nyolcan levéltárosok, ketten megyei levéltári igazgatóhelyettesek, öten pedig egyetemi oktatók lettek. Egyébként Péter történészi, levéltárosi elismertségét/megbecsültségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy akiket felkértünk, szinte mindenki vállalta: ír az ünnepelt tiszteletére készülő