Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)
CSEH Zita: Volt csendőrnyomozók és politikai detektívek elleni büntetőeljárások 1959-60-ban • 49
A tanúk felkutatásához a Partizánszövetség segítségét kérték. Javaslatukra a szövetség partizántalálkozót hívott össze azok részére, akik annak idején a NSzSz őrizetében voltak. Az itt megjelenteket később tanúkként hallgatták ki, s igen hasznos információkhoz jutottak általuk. A későbbi értékelő jelentés szerint túlnyomó részük objektív, tárgyilagos vallomást tett, ám néhányan hajlandóak lettek volna a koncepciós vallomásra is. Ezt azonban a vizsgálat vezetői határozottan visszautasították. Itt jegyzem meg, hogy az áttanulmányozott dokumentumokban arra sincs utalás, hogy fizikai kényszert alkalmaztak volna a gyanúsítottak kihallgatásai során. Bár a vizsgálati munka megindításakor és később is „vezérelvük" a 12 kommunistaellenes nyomozásban 29 részt vettek megbüntetése volt, mégsem csoportos vizsgálatot folytattak le, hanem egyénenként jártak el. Ennek az volt az oka, hogy a legtöbb gyanúsított több kommunistaellenes nyomozásban vett részt. (A vádlottak csoportosításáról részletesen a perek ismertetésénél lesz szó.) 2. 3. Az 1959-60-as büntetőeljárások bírósági szakasza A perek lebonyolításával kapcsolatos adatok tanulmányozása során szembetűnik, hogy azok térben (az eljáró bíróságok vonatkozásában), időben és az eljáró személyek (ügyészek, bírák) tekintetében igen szűk spektrumon mozognak (részletesen lásd erről a 3. sz. mellékletet). A perekben első fokon - kettő kivételével, amelyet a Fővárosi Bíróság (FB) tárgyalt - a Budapesti Katonai Bíróság (BKB) járt el, mégpedig túlnyomórészt dr. Mátyás Miklós 30 hadbíró őrnagy elnöklete mellett. Csak az utolsó kivétel, ahol dr. Kiss István Gábor volt a tanács elnöke. Az ügyészi feladatokat is lényegében két személy látta el az egész időszak alatt. A Budapesti Katonai Bíróság fellebbviteli fóruma a Legfelsőbb Bíróság Katonai kollégiumának külön tanácsa volt. Itt is megállapítható, hogy a pereket - mind bírói, mind ügyészi vonatkozásban - egy-két munkatárs bonyolította le. Az eljárásokat minden szakban igen gyorsan lefolytatták. A legkorábbi vádirat dátuma (1959. június 16.) és a legutolsó jogerős másodfokú ítélet dátuma (1960. augusztus 29.) között csupán bő egy év telt el. A tárgyalások zártak voltak, s a legtöbb esetben hírközlési tilalmat rendeltek el velük kapcsolatban. Ez lényegét tekintve megegyezik az 1. fejezetben tárgyaltakkal, csak ők időszakonként is differenciálták a nyomozásokat. Érdemes megjegyezni, hogy a jelen ügyekben eljáró bírák, ügyészek azonosak voltak azokkal a hírhedt igazságügyi alkalmazottakkal, akik az 1956-os forradalmat követő megtorlóhadjáratban a legsúlyosabb ítéleteket hozták. Feltételezhetjük, hogy ők voltak politikailag a legmegbízhatóbbak. 65
