Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)
SZABÓ Jolán: Egy vizsgálat és ami mögötte van (Holczer József gyöngyösi perceptor visszaéléseinek ügye 1816-1817-ben) • 389
csapva a véka. A perceptor indulatosan elküldte a pusztabírót, hogy annak ott semmi keresnivalója nincs, s a mérésnél a tanúk látták, hogy ,jninden vékán majd felit rajta hagyták". Az ocsút pedig kocsisával hazavitette. A zab mérése is hasonlóan történt, itt is kevesebbet mértek, mint ami valójában termett. A város magtárában ugyan jelen nem volt a városházánál éppen akkor szolgálatban lévő polgár, de Holczer József szolgálójától megtudta, hogy annak nyolc zsák búzát rostáltak ki, holott csak kettőt kellett volna. 1816. november 28-án újabb tanúk vallomását rögzítették jegyzőkönyvbe. A kérdések változatlanok maradtak, a válaszadók pedig a bevádolt tisztviselő környezetéből kerültek ki, vagy legalábbis őt kívánták menteni. A kocsisa csupán két alkalommal szállított fát, de az tűzifa volt. Vele együtt a többiek, a város nyomtatója, villása és encsi kerülője a nyomtatáskor „semmi ravaszságot a felmérésben nem vett észre". Az ocsúból a perceptoron kívül más is vitt a jelenlévők közül, egyébként pedig az olyan rossz volt, hogy a nyomtató lovaknak sem kellett. A tanúkihallgatásokat követően a perceptor viszontválasszal élhetett. December 2-án, látván, hogy az ellene felhozott vádakat a tanács komolyan vette, már nem azok negligálására törekedett. Nem a személye elleni rosszindulatra apellált, hanem eddig jól végzett munkáját, hivatalában való megfelelését igyekezett hangsúlyozni: megválasztása, 1815 óta „odafordítottam minden igyekezetemet, hogy mind az méltóságos földesuraság várakozásának eleget tegyek, mind az nemes városnak hasznát elől mozdítsam...' 1 '' - írta bevezetőjében. Felemlegette azokat az alkalmakat is, amikor saját jószágait a város szolgálatára bocsátotta. Előadta, hogy most mások hálátlanságot sejtetve a becsületére törnek, s ártatlanul vádolják. Továbbra is kitartott az első levelében megírtak mellett, hogy ő a város különböző erdőrészeiből mindig a bíró és tanács tudtával és engedelmével hozatott fát saját szükségletére. Egyedül a tanúk által mondott, a kálvária számára rendelt fa elszállítása képez kivételt, de ennek is megadta magyarázatát: mivel ott nem volt rá szükség, házához vitette, ugyanis korábban otthonában süttetett kenyeret a katonaság számára, s ezzel a fával meg még további két szekér „tövissel" kárpótolta magát. A majorsági földeken történtek nem jelenthetnek ellene vádpontot. Ő az ott termett gabonáról számadást készített, melyet már ellenőriztek. Akkor sem a tanács, sem a földesurak, de a most vádaskodók sem éltek kifogással, holott megtehették volna. Ugyanúgy a város lovai számára kiadott zabot is adminisztrálta, abból minden világosan kiderül. Mindezekről nem köteles még egyszer számot adni, a jóváhagyás már megtörtént. A tanács két nap múlva, december 4-én a vizsgálatot lezárva ítéletet hozott. A beadott vádpontok sorrendjében a tanúk vallomását és Holczer József azokra adott válaszát összevetve döntöttek. Bizonyítottnak látták, hogy a perceptor valóban más gerendáit szállíttatta épülő házához, ezért annak árát (6 forint), a kifaragásáért a molnárok munkadíját (3 forint) és a szállítás költségét 391
