Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

PETERCSÁK Tivadar: Nemesi közbirtokosság Heves megyében • 359

mezőn a földet amint elintéztettek és nyilat vontunk reájok és fel is borozdáltattak három részre, maradjanak abban [az állapotban]. Az házhelyek meg vannak már szállítva. Azok elsőben nyíl szerint három részre intéztessenek és ha annakjutna, aki nem épített és arrul elmenne az aki építette, itt is compenzáltassék. A puszta házhelyek is nyíllal osztassanak fel három részre.

62 1771-ben a 24 jobbágytelek tulajdonjoga öt földesúr (Kürthy, Gosztonyi, Pálíjy, Brezovai, Várkonyi) között oszlott meg. 1836-ban azonban a felére csökkent telekmennyiség már 22 közbirtokos között töredezett szét oly apró részekre, hogy egy-egy földesúrra legfeljebb fél telek jutott. A jobbágyfelszabadítást követő elkülönözés, az úrbérrendezés után 1857-ben pedig már 50 tulajdonos alkotja a közbirtokosságot.

63 Tarnaleleszen a főbirtokos Almásy Pál 1748-ban arányosítási pert indított a többi közbirtokos ellen. Az 1779-ben végződő perben olyan egyezség született, hogy a 24 házhelyből a Kovách nemzetség birtoka 8, Almásy Pálé 7, Okolicsányi Pálé 6, a Vincze, a Bozó és a Márton nemzetségé pedig l-l házhely (nemesi telek).

64 Mikófalván 1748-49-ben történt meg a birtokjogok arányosítása, majd 1829-183l-ben szabályozták" a falu határát és amennyire lehetett, tagosították is, de a legelő továbbra is közös maradt.

65 Az 1807. évi XXI. te. lehetővé tette, hogy a közbirtokosok kérjék az erdők felosztását.

66 Ezzel éltek a bükkszéki nemes családok, és még ebben az évben a következőkben egyeztek meg: „Mivel az erdők oly elpusztult állapotban vágynak, hogy tűzre való fát is alig adhatnak, hogy jövendőbeli növések annál inkább elősegítessen, s ki ki közülünk jövendőben hasznokat vehesse, az erdőnek szolgálló hely külön választatván az egészen közöttünk kinek kinek birtokának mennyisége szerint minéműséghez képest a földmérő által fel osztasson, nyíl vonás által kinek kinek a magáé által adattasson és közönséges tilalom alatt tartasson".

61 A besenyőtelki közbirtokosság létezése 1663-ig vezethető vissza, amikor a török hódoltság alatt elnéptelenedett Nagy-Besenyő, illetve Besenyő emlegetett települést a szomszédos néptelen Tepéllyel együtt a Szihalmon lakó három új nemes Szabó-fivér zálogba vette Bessenyey Istvántól és Mihálytól. A zálogszerződés eredetileg tizenkét évre szólt, de a Béssenyeyek a két puszta-falut nem tudták többé visszaváltani. 1696-ban Bessenyey Zsigmond örök áron eladta a két pusztát a Szabó-fivéreknek és leszármazottaiknak. 1698-ban a királyi megerősíSOÓS

I., 1975. 83. HMLV-207/4. 16-17. SOÓS L, 1975. 464. SOÓS L, 1975. 373. KÁLLAY

I., 1983. 107. HMLVII-1/a. 50. 369