Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

NEMES Lajos: Adalékok az egri fertály mesterség történetéhez • 341

NEMES LAJOS Adalékok az egri fertálymesterség történetéhez A német polgárság betelepülése folytán több magyarországi városban jellegzetes önigazgatási forma volt a fertálymesterek testülete. Az intézmény előzménye hazai gyökerű, s a XVII. század végén kezdett kialakulni. A török kivonulása után a betelepülő lakosság jelentős része hajdúkból állt. A hajdúk megtartották hadi szervezetüket, s tizedes beosztásban telepedtek le, így is írták össze őket az adóösszeírások. Egy-egy körzet élén tizedes (decurio) állt. Az Egerben maradt vagy beköltöző rácok ugyancsak átvették ezt a szervezetet 1706. január 28-án Szűcs Lászlót a rácok tizedesévé nevezte ki a tanács, a németek viszont az általuk lakott városrészt negyednek tekintették, s élére negyedmestert, fertály mestert (Viertelmeister) választottak. A Rákóczi-szabadságharc után, bár a hajdúk zöme elhagyta Egert, az általuk meghonosított területi beosztás megmaradt. A városrészeket 1712-től negyedeknek nevezték, de ebben az évben a negyedeken belül még megtalálhatók a tizedek. A negyedek élére állított elöljárókat is említik még tizedes néven, s csak az 1730-as évek elején váltotta fel ezt a fertálymester kifejezés, de később is nevezik őket tizedesnek. Kezdetben hat, majd a kerületek számának gyarapodásával 1848-ban már tizenkettőre nőtt a számuk.

1 A fertálymestereknek (tizedeseknek) szerteágazó volt a feladatuk, de nem sok önállósággal. A bíró vagy a magisztrátus utasítására tájékoztatták a negyed lakóit a földesurak és az országos vagy megyei hatóságok és a tanács rendeleteiről, intézkedéseiről. Eredeti funkciójuk mindig fontos maradt: részt vettek az adóösszeírásokban, -bevallásokban és -beszedésében. Igénybe vették őket földesúri és városi monopoljogok érvényesítésében (bor-, és pálinka-behozatali tilalmak stb.). Városrészükben ellenőrizték a tűzrendészetet, a kémények, udvarok, utcák tisztaságát. Ők vigyáztak arra, hogy mindenki a magisztrátus által megállapított napszámbért fizesse, idegen személyeknek ne adjanak szállást, a negyed lakói erkölcsös életet éljenek. A fertálymesterek vigyáztak az éjjeli csendre, törvény elé állíthatták a garázda elemeket.

2 A XVIII. század második felétől kezdve a fertálymesteri tisztséget a megválasztottak egyre terhesebbnek tartották, és igyekeztek a vele járó feladatoktól megszabadulni. Ennek leggyakoribb módja az volt, hogy maguk helyett helyettest alkalmaztak, amit a helyi szokásjog meg is engedett. 1795-ben is csak azért lett botrány, mivel Derbalkay Márton, akit a Szent János hóstya első fertályába választottak meg fertálymesternek, ő viszont a város egy másik negyedéből szerzett helyettest, ugyanez a saját körzetéből megszokott dolog lett volna.

3 1 NEMES L., 2001. 21-25. 2 NAGY J., 1978.209-210. 3 BREZNAY

I., 1933. 96. 341