Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

KRISTON Vizi József: „Karácsonyéji álmok” avagy: a Don-kanyari pusztulás előérzete egy népies füzetben • 317

(Erős fényben megjelenik Gábor főangyal csillogó kardjával, mire Luczifer rémesen kacagva kirohan.) (Függöny.) VÁLTOZÁS. (Kint halk kopogás az ablakon.) Karcsika: (Ébredezve, révetegen széttekint.) Ahol én most jártam, ott nincsen szegénység, Ott minden oly ékes és csupa fényesség. Oh, ha oda most már mindnyájan elmennénk Akkor ide többé tán vissza sem jönnék. (Az ajtón erősebb kopogás, Timárné ébredezve kérdi.) Timárné: Ki kopog éjnek-éjszakáján Kicsi házacskánk ajtajánál? Timár: (Kintről) Nyiss ajtót anyjukom Én zörgetek itten, Mert haza segitett A fölséges Isten Timárné: (Á lámpát felhúzza, siet nyitni, Timár belép.) Timár: Kedves hitvestársam Lacikám, Katicám Kicsi, gyenge fiam. Aranyos Karcsikám, Hazajött apátok. A kis Jézus küldte, Hogy haza érhessen Karácsony estére. (Sorba ölelgeli őket) Nem csak én jöttem meg Küldött ő még mást is: Almát, diót, cukrot, S szép piros galárist, (Sorba kibontogatja) Anyátoknak kendőt, Lacinak szép könyvet, Katicának kötényt, Karcsikának mindent. (A szines öröm, ujongás, a rendező irányítja.) Timárné: Drága kicsi Jézus, áldott legyen neved, E nagy jóságodért hálát adok Neked. Térdeljünk le sorba ... Kicsi Jézus áldunk. Hallgasd szeretettel hála imádságunk. 335