Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

KRISTON Vizi József: „Karácsonyéji álmok” avagy: a Don-kanyari pusztulás előérzete egy népies füzetben • 317

tozzatok égi magasok..." kezdetű éneket adja meg, amely már az 1870-es években is az adventi időszak hajnali miséinek bevezetéseként szerepel; s ennek dallamára énekelték az előző verset is. (2. sz. kottamelléklet)

12 Említettük, hogy madáchi mintára Szécsi tanító darabjának jó és rossz (azaz, itt: a Remény Angyala és Luczifer) szócsatájában már számos, az adott korra vonatkozó s azon túl is mutató tragikus mozzanat tetten érhető. Ilyen az utolsó előtti, az érzelmileg igencsak felfokozott hangulatú jelenet, ahol az élet lehetséges pusztulásának már nem csupán víziójával fenyegetőző Lucifer maga is csaknem megretten: „ Szerzett tudománya mindenféle ágát A harcba viszi be, hogy ölje fajtáját. A földön, víz alatt, fent a levegőben, Gyilkolja az ember egymást rossz kedvében. Fütyülő gránátok, ágyuk bömbölése, Dum-dumos golyóknak szörnyű kártevése. Kiirtja majd végül e hitvány fajzatot." Ám a karácsony, a fény megszületése és az új érték eljövetele, a békesség beköszönte természetszerűleg jelenik meg Szécsi tanító úr ezen adventi színdarabjában is. Az utolsó szín-„Változás" során a világi gondok is megoldódni látszanak: az addig halál közeli lázban hánykolódó (harmadik, legkisebb!) gyermek, Karcsika lassan magához tér, édesapja pedig hazaérkezik a távolból, ajándékokkal fölpakolva. Tímárné kis Jézushoz intézett fohásza és a kar úrdicsérete után Gábriel főangyal zárja a darabot, mintegy összegzésként: „A bűn megtoroltatott S a nép fogad bűnbánatot, S a kegyelmeknek Istene Békét küldött a földre le." Magunk azzal a tudatosan - s témánkhoz nagyon is tartozó - „áthallásos" megjegyzéssel zárjuk ennek az eddig ismeretlen füzetnek a bemutatását, amely éppen ezekben a hónapokban vált végre valósággá: az oroszországi Rudkinóban magyar katonatemetőt avatnak. A sírkertbe a Don környékéről csaknem tizenegyezer magyar katona földi maradványait helyezték át a közös sírokból.

13 TARKÁNYI B.-ZSASSKOVSZKY F.-ZSASSKOVSZKY E., 1874: 117. (86. sz.) Vö.: CZAPIK Gy., 1957: 203. - BÁRDOS L.-WERNER L., 1979: 97. Megnyílhat a magyar temető - A Magyar Távirati Iroda központi híranyaga, 2002. augusztus 7. 321