Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

KOZMA György: Lövés júniusban. Szederkényi Nándor ifjúsága és politikai párbaja • 289

Május 31-én este. Mintegy W2 óráig voltam a ,Korona'-vendéglőben, rostélyost rendeltem, Balogh István, Ecsedy László s több barátim társaságában. Kedélyem rendkívül egyhangú volt. A társalgást némán hallgattam végig. Sajátságos egy kedélyhangulat volt ez. Az izgatottságnak legkisebb nyomását sem éreztem. A fatalista így érezheti magát, - nem a fatalista, de akit igazságérzete lelkesít. Igazán úgy van az. Ha az ember ügyének igazságáról s jogosságáról meg van győződve, mily nyugodtan néz még a halál szemébe is. Sokrates a méregpoharat, mely neki halált hoza, épp oly nyugodtan üríté ki, mint a pohár vizet, mely máskor fáradt testét üdíté föl. Nem félt a haláltól. És miért nem? A test mindig gyarló, önkéntelenül visszairtózik a feloszlás érzetétől. Csak egy eset van, hogy ezen irtózás erőt nem vesz a testen, ha a méltatlanság érzetének szelleme futja át az idegeket. Innen veszi a test az éltető bátorságot. Gyakran megtörténik, hogy a legedzettebb szellemű ember végperceiben gyáva lesz; s viszont a leggyávább lelkű, mint egy hős hunyja le szemeit. A végpercek esélyeinek benyomása uralkodó ilyenkor az idegeken. A beteg test beteggé teszi a szellemet s az erre ható idegeket. Az idegek érzékenységétől függ a szellem s ezzel annak ébersége s önuralma. Ritkán lehet innen következtetést vonni az egyén erkölcsi állására. Sok függ ekkor az egyéni műveltségtől is. Untam magamat rövid estelim

87 végeztével. Ritkán szóltam társaságunk beszédtárgyába, mely közönyös dolgokról folyt. Egyszer csak a kellner

88 kért, hogy az ott háttérben álló cigánybanda egyik tagja óhajt velem beszélni. Felkeltem, s odamentem. Arra kértek, hogy másnap a lövöldében egy barátságos társaság óhajt valami majálisfélét rendezni, hadd zenélhessenek ők ott. Mosolyogva mondtam nekik, hogy én tőlem igen könnyen megtörténhetik ez. De hát én ajánljam a társaság vendéglősének. ,Szívesen' - mondék s egy névjegyet vettem elő s átadtam, hogy adják át reggel Balkaynak, a társaság vendéglősének, ajánlat gyanánt. Ott helyben fizettem, s ,jó éjt!' mondani visszatértem. Óriási egyhangú kedéllyel vettem búcsút. Társaimon csak annyit vettem észre, hogy mély pillantást vetettek reám, s ezzel hazamentem. Szobámban egy darabig némán ültem, s néztem a falra. Mellettem való szobámban Sándor öcsém már feküdt, de még ébren volt, gyertyája égett. De különös, - semmiféle gondolatom nem volt, csak ültem, s néztem. Végre a nálam levő hivatalos iratokat raktam össze, mindössze egy néhány volt. Aztán asztalfiókjaimat nézegettem, mintegy önkéntelenül, hogy nincs-e ott valami rám nézve nagyfontosságú ügy elrejtve. Végre egy levélpapirost vettem elő, s írtam: , Meguntam ezt a közös-ügyes világot, magamat agyonlőttem. Szebb hazát az élőknek! Szederkényi Nándor.'' E közben pipára gyújtottam s füstöltem. Fél 10-ig. A mai Kossuth Lajos utcában, a Park Szálló helyén. Rövid vacsorám. A pincér. 301