Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

B. GÁL Edit: Erdőkövesd 1774. évi inventáriuma (Forrásközlés) • 125

B. GAL EDIT Erdőkövesd 1774. évi inventáriuma Erdőköved és az Orczyak A XVII. század végén, XVIII. század elején a köznemesség soraiból egy újonnan kialakuló birtokos arisztokrácia emelkedett fel, amely a hivatali pályán szerzett érdemeivel, s ezzel együtt az udvar iránt tanúsított hűségével biztosította a jogot a főnemesség soraiba való belépésre. Ezen felemelkedő köznemesség egyik képviselője az Orczy család, amelynek két tagja, István és Sándor 1699ben Telekessy püspök szolgálatában érkezett Egerbe. Orczy István 1708-ban feleségül vette a Nyáry-javak 1/48-ad részét öröklő Petrovay Zsuzsannát, s így házassága révén jelentős birtokokra tett szert többek között Heves és KülsőSzolnok, valamint Pest vármegyében. A Rákóczi-féle szabadságharcban való szerepe igen vitatott, tény azonban, hogy a császáriaknak tett hűségesküje után 1710-ben kinevezték a hűtlenekké nyilvánítottak javainak összeíró ügyészévé. E rendkívül kényes és bizalmas állás betöltőit az udvar általában főnemesi ranggal és jelentős birtokokkal jutalmazta. Orczy István az 1720-as, 1730-as évek végén a hozományként „kapott" részbirtokok mellé saját jogon is szerzett földeket. Ekkor jutott hozzá részben csere, részben adomány révén a megye északi határánál fekvő falvak, Terpes, Váraszó, Ivád, illetve Erdőkövesd egy részéhez. Erdőkövesd a Mátra hegység északi lábánál fekvő település. Nyugatról a Tárna, keletről az Ivádi-patakkal egyesült Dudar határolja. Az egykor Glöcklsberg Dietrich generális, majd - magtalan halála után - Popovics Ferenc által bírt település felét 1737-ben nyerte adományul Orczy István, s tette itteni birtokainak központjává. A település, amely az 1670-es évektől kuriális kisnemesi és zsellérfalu volt, 1740 körül vált ismét állami telekadót fizető jobbágy községgé.

1 Orczy birtokba iktatása után nagyarányú építkezésekbe kezdett. 1740-ben a források már kúriájáról beszélnek Erdőkövesden, amelyhez - még ugyanebben az évben - csere útján megszerezte a Kanizsay Sándortól és Kanizsay János özvegyétől Komjáthi Borbálától 30 forint ráfizetéssel a rezidenciája mellett álló parasztházat is.

2 1741-ben északnyugaton, a falu fölött lévő magas dombon Szt. István tiszteletére templomot emeltetett. Van korcsmája és serfőzőháza. Halála után fia I. Lőrinc örökölte a birtokot. 1752-ben már az ő, két házhelyből álló rezidenciájáról, 1760-ban pedig a Pétervására felé eső faluvégen álló 1 SOÓS L, 1975. 185. 2 MOLP518/14. Erd.No. 6. 125