Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)
BÁN Péter: A Heves és Külső-Szolnok megyei püspöki falvak válaszai a kilenc úrbéri kérdőpontra 1770 • 9
írnokaik vetették papírra. így azt is meg kell állapítani, hogy nemcsak az egy uradalomhoz való tartozás, hanem a kérdéseket feltevő és a válaszokat megfogalmazó vármegyei tisztviselők személye is befolyásolja forrásaink formáját és egyes tartalmi elemeit. Ezért őket itt összefoglalóan érdemes felsorolni: Brezovay Imre szolgabíró és Radich János segéd-másodjegyző: Demjén, Füzesabony, Kápolna, Kerecsend, Maklár második jegyzőkönyve; Kovács Márton szolgabíró és ifj. Kovács Márton rendes esküdt: Egerbakta, Fedémes, Felnémet, Szarvaskő; Orczy András szolgabíró és Farkas János helyettes esküdt: Gyöngyöspüspöki, Gy öngy össoly mos; Radich György szolgabíró és Szombathelyi János rendes esküdt: Kisköre, Sarud, Tiszahalász, Tiszanána, Tiszaörs. Vratarics Mihály szolgabíró és Bősz Ferenc rendes esküdt: Tiszapüspöki. A feltárt vallomástevő jegyzőkönyveket a fenti kihagyásoktól eltekintve teljes szövegükben, lényegében modern átíró közlésmódban publikálom. A sérülés miatt vagy más okból olvashatatlan részeket [...] jelzés mutatja. A problematikus olvasatoknál a kételyeimre zárójelbe tett kérdőjel (?) utal. Önkényesen nem toldottam hozzá a szöveghez, az egyértelműséghez szükséges szókiegészítéseket szögletes zárójelek közé tettem. A rövidítéseket viszont jelzés nélkül oldottam fel, rendszerint magyarul, a latin jellegűeket latinul. (Florenus és forint egyaránt előfordul, a helyzetnek megfelelően.) A központozás értelemszerűen a modern szabályokat követi, de a latinos szavaknál nem változtattam a kéziratok írásmódján (pl. urbárium - urbárium, őexcellentiaja - őexcellentiájának). A kis- és nagybetűk korabeli következetlen használatát megszüntettem, s hasonló elvet érvényesítettem az egybe- és különírásnál is. Nem változtattam az és-'s-s kötőszó, illetve a határozott névelő vegyes előfordulásán; ezek nem tűntek értelemzavaróknak. Modern átírásnál sem tartottam feljogosítottnak magam arra, hogy módosítsak a szövegek grammatikai szerkezetén, ezért meghagytam a mondatok, mondatrészek keverten használt egyes és többes számait, a gyakran nem megfelelően ragozott alakokat és az igeidőket. A szavak, kifejezések és a toldalékok között voltak olyanok, ahol a korhűséget előnyben részesítettem a modernitással szemben, leggyakrabban azért, mert a régi szóhasználat pontosabban tükrözte a korabeli mondanivalót (pl. mindétig, pénzül, gyalogul, robota váltás). Általánosan elfogadott forrásközlési szabályzat híján erre ösztönzött BAK Borbála legutóbb megjelent előadása és írása: A XVI-XVIII. századi magyar nyelvű források kiadásának kérdései. = Fons 2001. 120-136. 11
