A Heves Megyei Levéltár (Eger, 2002)

A levéltár múltja

Az iratok rendezéséről már 1750-ben határozatot hoztak, de a szakszerű iratrendet és a hozzá kapcsolódó segédletek elkészítését csak 181 l-ben írták elő. Jóval később a város 1930 előtti iratanyagát Bán Imre erősen selejtezte és mesterséges, tárgyi csoportokba sorolta, új segédkönyveket készített hozzájuk. Az 1930 utáni polgármesteri iratok nagy része, valamint a korábbiak közül kiemelt legértékesebb darabok a második világháború idején a menekítés során elpusztultak. Gyöngyös város tanácsának jegyzőkönyvei 1651 és 1848 között folyamatos sorban, 1849-től hiányosan vannak meg. Iratai a 18. századtól kisebb hiányokkal, a korábbiak töredékesen maradtak meg. Iratanyagának különleges értékű részét képezik az 1605 és 1680 közötti időből származó török nyelvű levelek. A két várossal ellentétben a megye községeinek feudális és kapitalista kori iratai rendkívül hézagosan kerültek be a levéltárba. Hat községnek (Abasár, Hort, Kápolna, Markaz, Mezőszemere, Nagyfüged) van minimális 1848 előtti anyaga. Tizenegy településnek (Atkár, Dormánd, Egerszalók, Gyöngyöshalász, Kál, Kompolt, Zagyvaszántó, Ostoros, Pálosvörösmart, Sarud, Tarnaméra) maradtak fenn iratai az 1849-1867 közötti időből. A községi iratok feltehetően a második világháború alatt vagy a negyvenes évek végén elvégzett ellenőrizetlen selejtezések során semmisültek meg még a településeken. Az egri káptalan mint oklevelek kiállítására jogosult hiteleshely (locus authenticus) III. Béla király idejében már működött az egyházmegye központjában, az egri várban. A tatárjárás során Eger várát felégették, a káptalan minden oklevele elpusztult. A 14-16. században a káptalan működése kiterjedt Magyarország északkeleti részének szinte egészére. Eger várának 1596-os eleste után a káptalan hol Kassán, hol a jászói kolostorban működött, és végül 1725-ben tért vissza Egerbe. Levéltárát mindig magával vitte, s iratai a 18. század közepétől az egri székesegyház tornyában voltak elhelyezve. A káptalan oklevél- kiállító és hitelesítő tevékenysége 1874-től szűnt meg a közjegyzői intézmény elterjedésével. Oklevelei, másolati könyvei a levéltári törvény értelmében 1957-ben az Egri Állami Levéltárba kerültek. A hiteleshelyi jegyzőkönyvek 1599-től 1879-ig hiánytalanul megmaradtak, az iratanyag 1725 óta nem károsodott. Az egri káptalan - 1804-től főkáptalan - mint a kanonokok testülete a püspök (majd érsek) tanácsadó szerve volt, s már a középkorban önálló intézményként tartotta fenn magánlevéltárát. Ebben őrizték részint az egyházigazgatási EGER VÁROS KÉPVISELŐTESTÜLETE MILLENNIUMI JEGYZŐKÖNYVÉNEK ELSŐ OLDALA 7