Csiffáry Gergely - B. Huszár Éva: Heves megye II. József-kori katonai leírása 1783-1785 (Eger, 1999)

A FORRÁS TELEPÜLÉS- ÉS GAZDASÁGTÖRTÉNETI ELEMZÉSE

zadi megyebeli szállásadatok rokon vonásokat mutatnak az Alföldről ismert pusztai állattartó szállásokkal.

12

9 A szállás létét, szükségességét és fenntartását több funkciója indokolta. Az ott tartott állatok számára ólakat építettek, vert földfallal, tapasztott sövényfallal vagy gerendavázas zsilipéit fa falazattal. A juhnak ólakat, a marhának istállót építettek. A szállás fő funkciója az állatok teleltetése volt, de csak a hagyományos ridegtartásra alkalmas fajtáké. A telelő állatok számára a szálláson tartották a takarmányt és a trágyát, onnan hordták ki a szállásföldre.

11

0 Bakó Ferenc az első katonai felvételen azonosítja az elpusztult Bolya települést, a Fedémestől délnyugatra látszó „Szálas zu Lelesz gehörig" felirat alapján a tarnalelesziek szállásával, ami viszont vitatható. A XVII. oszlop 14. és 15. térképlapjain még további szállásokat azonosított: a második Bolyától délkeletre Sz.alas felirattal, amely a Bükkszékhez tartozó pósvári szállás lenne, a harmadik szállás ettől ÉK-re „Szálas zu Aranios" átírás alapján szerinte a hevesaranyosi szállással egyezik.

1,

1 A fenti szerző az élő hagyomány alapján Fedémesen két szállásról tudósít. Az egyik a falutól délnyugatra, a másik (Felső-szállás) a Sas-hegynek nevezett területen volt, amelyről a hagyomány tudni véli, hogy a XIX-XX. század fordulója előtt félszilajon tartott szarvasmarhának lett volna hálóhelye."

2 Heves megye földrajzi nevei közt a hevesaranyosi határban két szállás is volt, az egyik a Bulya hegyibérc nevű határrészen, amely az elpusztult középkori Buja falu területére esett.

111 Ha az ország le írás ban szereplő Aranyosi szállást megkeressük az első katonai felvétel térképlapján, az semmiképpen sem eshetett az aranyosi határba, hanem csak a fedémesibe, s így a fedémesi szállással azonosítható. Történeti adatokból tudjuk, hogy a bükkszéki lakosok 1713-ban a Kölesaszu árnyéka nevű helyen ütötték fel ideiglenes szállásukat, mert előtte még a kuruc időkben valamilyen falupusztítás történt.' 4 Az aranyosi szállások történetéhez kapcsolódik, hogy 1658 körül az aranyosi jobbágyok szűkös határuk kiegészítése céljából bérbe vették a Bükkszékhez tartozó Pósváralja puszta határát Gagybátori László földbirtokostól. 1689-ben az aranyosiak a súlyos fuvarterhek és néhány társuk megkötözése miatt a szolgabírótól való félelmükben elhagyták a falut, s az erdőbe menekültek.

1

3 Ez utóbbi adat szerint nem elképzelhetetlen, hogy két szállásuk lett volna két különböző időpontban az aranyosiaknak. A szállásoknak mindenképpen volt egy olyan szerepük, amely a háborúk, hadak járása, vagyis nehéz idők esetén átmeneti menedéket jelentett a lakosságnak. Kétségtelen, hogy a XVI. századi szállások védtelenebbek voltak, mint a falvak. A túléléshez viszont esélyt adtak, még az esetben is, ha a falut, annak a házait, a takarmányt és az élést (gabonát) felégették, ui. a szállás egyik sajátossága, hogy az állatok gondozása végett a gazdák (asszonyok, fiatal fiúk és leányok) állandóan kint tartózkodtak. Ezért a szállásokon lakók kisebb kertet, veteményest is gondoztak, ahol napi élelmük megtermett. Ezek a feltételek adtak, adhattak a lakosoknak lehetőséget a túlélésre. Ennek lehetnek a bizonyítékai, hogy Fedémes 1577. évi dézsmajegyzékén megleljük a Vince, Szabó stb. családok neveit, akiknek a leszármazottai napjainkban is ott élnek. A falu hódoltság utáni 1687-es urbáriumában a Vince, Szabó, Sike, Sebestyén, Mező és a Gergely családok mellett a Nyilas családot említik.

13

6 Tarnalelesz település első írott forrása 1548-ban 12 jobbágynevet tartalmaz, összesen 21 családdal. Közülük 4 család (Kowach, Kakuk, Márton, 12

9 Ez utóbbira lásd: BALOGH I. 1976. 1-22. - Balogh István tanulmánya után több vitacikk olvasható még ugyanott. 13

0 BAKÓF. 1981. 256. 13

1 Uo. 1981. 251. 13

2 BAKÓF. 1981. 260. 13

3 Heves megye földrajzi nevei. 1970.1. 86. 13

4 DERCSÉNYI D.-VOIT P. 1969.1. 572. 13

5 DERCSÉNYI D.-VOIT P. 1978. III. 297. 13

6 MAKSAY F. 1959. 731. Ez azt támasztja alá, hogy a falu családjainak egy része folyamatosan itt élt a XVI. századtól a XVII. század végéig. 45