Csiffáry Gergely - B. Huszár Éva: Heves megye II. József-kori katonai leírása 1783-1785 (Eger, 1999)
A FORRÁS KELETKEZÉSE, KRITIKAI SZEMPONTJAI
A történetkutató, miközben korrekt módon törekszik a források hitelességi értékének felmérésére, aközben nemcsak kritikát gyakorol. A forráskritikai szempontok érvényesítése mellett nem kevésbé fontos a kútfők speciális, pótolhatatlan értékeinek felismerése sem. Említettük, hogy összesen 148 megnevezett helységre szolgáltat egységes felmérési rendszer szerinti adatokat a II. József-kori országleírás megyebeli adatsora. Ezen belül külön figyelmet érdemel az, hogy a forrás megőrizte 23 olyan Heves megyei település történeti földrajzi nevét, amelyek a kora középkortól a török hódoltság idejéig elpusztultak. Ezek a következők: 1. Alatka, 2. Báb vagy Bába, 3. Balpüspöki, 4. Bene, 5. Csász, 6. Fajzatpuszta, 7. Felsőerdőtelek, 8. Fogacs, 9. Gereg, 10. Hányi, 11. Hídvég, 12. Korom-Sáp vagy Porumsáp, 13. Kőkút, 14. Lak, 15. Laskó, 16. Nagyút, 17. Nyiged, 18. Pósvár(alja), 19. Szikszó (Pusztaszikszó), 20. Rozsnak, 21. Selyp, 22. Bő (Szárazbő puszta), 23. Szurdok vagy Pataszurdok. Valamint Eger, Sirok, Szarvaskő erődítményein kívül további olyan várakra hoz adatokat, mint pl. Csalivár, Kanázsvár, Világosvár. Szó volt arról is, hogy a leírás különböző anyanyelvű készítői a helységnevek írásával sok problémát okoztak. Erdemük viszont az, hogy mivel a Beschreibung elsősorban katonai céllal készült, nagyon sok olyan települést is megemlítenek, melyek a későbbi leíró munkákban (Korabinsky Johann Matthias, Vályi András, Fényes Elek és mások műveiben) nem találhatók. Korabinsky a lexikonában az egykori Heves és Külső-Szolnok megyék területén 142 települést ismertet, viszont a katonai leírásban csak a szűkebb Heves megye területéről 148 településről, lakott helyről stb. tudósítanak a leírás készítői. Az országleírás és a térképezés időpontja megelőzte azt a gazdasági átalakulást, amely a XIX. század második felében kibontakozó kapitalista fejlődésre jellemző. Ennek következtében a leírás adatai még olyan állapotokat tükröznek, amelyek a nagy vízszabályozások, a jelentős közúti és vasúti építkezések, valamint a településszerkezet gyökeres átalakulása előtti állapotokat rögzítenek. Ez mindmáig kihasználatlan kutatási lehetőségeket rejteget. Az országleírás különös értékét az is megadja, hogy a térképeken rajzban ki nem fejezhető, katonailag fontos adatokat az adott időszakban csak a katonai leírás tartalmazta. Az országleírás anyagának forrásértékét, hasonlóan a térképészeti mappákét is, lényegesen emeli az, hogy a gyűjtést egy széles katonai apparátus a hadászati előírásoknak megfelelő egységes szempontok szerint hajtotta végre, és így abban az egyéni érdek és felfogás kevésbé érvényesülhetett. Heves megyét illetően különösen értékes és fontos az országleírás és az első katonai felvétel térképanyaga, mert nem őrizték meg a II. József-kori közigazgatásnak és a földmérési albizottságnak és a József-féle kataszteri térképeknek az anyagait. A II. József korabeli kataszteri felvételek - kivételt jelentő néhány eredeti felvételi lapon kívül - nem maradtak fenn Heves megyében. II. József a kataszteri felmérés kapcsán egy új adónak, a telek-jövedelemadónak a bevezetésével akarta mindazokat megterhelni, akik a telek jövedelmét élvezték, függetlenül attól, hogy azok nemesek, jobbágyok, köz- vagy magánszemélyek voltak-e. Ez országos ellenállást és tiltakozást váltott ki, s ez az oka, hogy a József-kori kataszteri felmérés anyagát országszerte tudatosan megsemmisítették. Érdekes a József-kori kataszteri iratok Heves megyei sorsa, s mivel témánkhoz kapcsolódik, röviden kitérünk rá. A kataszteri anyag 1849-ig Gyöngyösön lappangott. 1849 őszén a levert szabadságharc vélt vagy valós részvevőinek felkutatása, üldözése során sorozatos házkutatások zajlottak. Ennek kapcsán történt, hogy Kapy Eduárd hevesi kerületi főbiztos 1849. október 30-án jelentette báró Geringer Károly polgári helytartónak, hogy Gyöngyösön, Nagy István házában „megbecsülhetetlen értékű" iratot találtak, nevezetesen a II. József-kori Heves vármegyei felmérés és összeírás irat- és térképanyaga került elő. Nagy István kihallgatása során elmondta, hogy atyja tagja volt a vármegyei felmérési bizottságnak, s miután II. József halálát követően a harag és a gyűlölet ezen becses iratokat pusztulással fenyegette, azokat apja a lakásán rejtette el, amelyeket utóbb a fia is megőrzött. Nagy István 400 forintot kért és kapott az 14
