Kondorné Látkóczki Erzsébet: Árpád-kori oklevelek a Heves Megyei Levéltárban (Eger, 1997)

Index • 93

Az index tartalmazza a kötetben előforduló összes tulajdonnevet, és tulajdonnévből képzett melléknevet, valamint a konkrét személyt vagy földrajzi helyet jelölő közneveket, továbbá a főbb méltóságneveket. Az előfordulási helyet jelző számok a közölt okleveleknek a kötetben feltüntetett sorszámai. Személynevek A személyeket az oklevelekben és az indexben is tulajdonnevükön kívül egyházi vagy világi méltóságuk, társadalmi állásuk vagy rokonsági viszonyaik azonosítják. Az előfordulási helyet mutató oklevélszámok lehetőleg a nevek magyar változatai után találhatók meg. A latin nevek esetében a humanista alak a címszó. Ha az oklevelekben előforduló írásmód ettől lényegesen eltér, ez a címszó után zárójelben fel van tüntetve. A latin nevekről utalás történik magyar megfelelőjükre (pl. Nicolaus (Nicholaus, Nycolaus) —> Miklós). A magyar és más - nem latin - nevek mai alakjukban alkotnak címszót. Ha ettől jelentősen különböznek az oklevélszövegekben található névalakok, akkor a betűhív alak is címszó, amelyről utalás mutat a mai alakra (pl. Becenek —> Besenyő; Bechenegh —> Besenyő; Beseneu —> Besenyő). Ha egy névnek sem mai, sem régi magyar változata nem ismert, akkor a betűhív alak a címszó (pl. Chyka egri őrkanonok). A két vagy több elemű neveknek mindegyik eleme mutatózva van. Az oklevelekben szerepelnek olyan konkrét személyek is, akiknek a tulajdonneve nincs kitéve. Ezek a szövegbeli személyazonosítás szerint találhatók az indexben (pl. csarnavodai pap, anyja Ops comesnek, felesége Scemey-nok). Helynevek A helységek neve középkori alakban, mai helyesírással szerepel. A települések azonosítása Györffy György nyomán történt. (Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I-III. Budapest, 1963-1987.) Ha középkori magyar névformától távol esik a szövegben előforduló névalak, akkor a betűhív alak is címszó, amelytől utalás vezet a mai helyesírású változathoz (pl. Sebefolua —> Zsebefalva). A latin szövegben civitasnak mondott település város, a villa, terra, possessio pedig helység megjelölést kapott. Ezután a vármegye neve következik, amelyikben az illető helység az Árpád-korban feküdt (ugyancsak Györffy idézett műve alapján). Utolsó a település mai hivatalos neve, ül. elpusztult falvak esetében az a földrajzi név, amelyben a falunév esetleg tovább él (pl. Szőr h. Heves vm. Szőrhát határnév). A helységnévből képzett melléknevek részben a több tagú személynevekben fordulnak elő, részben testületek, tisztségek, méltóságok nevében (pl. Bogácsi István mester; j aszói konvent; veszprémi püspök). A földrajzi nevek, főként a határnevek és a víznevek szintén magyar nyelvi alakban találhatók az indexben. Ebben a csoportban van legtöbb olyan név, amelynek mai alakja nem állapítható meg, ezek betűhív írással szerepelnek (pl. Teuchyk h. Sáros vm.). A betűhív névalakok akkor is címszót alkotnak, ha van mai alakjuk, de jelentősen különböznek és az ábécérendben is messze esnek egymástól (pl. Surkozov —> Zsurkaszó). Ha az elnevezésből nem derül ki, milyen tereptárgyról van szó, a földrajzi név megjelölés után az objektum neve is szerepel, és lehetőség szerint fel van tüntetve, hogy melyik vármegyében feküdt (pl. Fövényeserdőzátonya fn. halastó Heves vm.). Néhány határnév értelemben használt és az eredeti szövegben is magyar nyelven írt köznév található még az indexben (pl. kettős körtövélyfa). Alkalmazott rövidítések: fn. = földrajzi név h. = helység kh. = keltezési hely szn. = személynév v. = város vm. = vármegye 94