A Heves Megyei Levéltár kéziratos térképeinek földrajzi nevei (Eger, 1989)

Bevezetés

- 3 állapítható meg, akkor a jelzés é. n. (év nélkül), és zárójelbe foglalva adjuk meg a hozzávetőleges évszámot. Amikor a név, névalak több térképen is megtalálható, akkor az előfordulás időrendje a besorolás alapja, ha pedig más-más alakváltozatban szerepel a név, akkor az évszám és a jelzet előtt leírjuk az alakváltozatokat is. Ettől csak akkor térünk el, ha csupán olyan helyesírási különbség van (pl. rövid vagy hosszú magánhangzó betűje), ahol egyértelműen megállapítható, hogy csak írásváltozatról van szó. Több esetben el sem lehet dönteni az írásjel rövidségét, illetve hosszúságát. A különböző alakváltozatokat a címszó ABC-tendbeli helyén újra feltüntetjük, s 1. (lásd) utalással egészítjük ki. A forrásból mindent kiírtunk, amit névnek véltünk. Az Énekész, Harangozó, Molnár stb. féle bejegyzéseket elhagytuk. Valamennyi esetben úgy tűnt, hogy ezek csupán a térképeket készítő mérnök jelzései. A Zsellérek legelője-féléket is csak akkor soroltuk be, ha a körülmények arra utaltak, hogy névként funkcionálnak. Általában minden nevet, névalakot külön címszóként sorolunk be. Olyan esetben azonban, amikor a térképek egybevetése alapján félreérthetetlenül rneg lehet állapítani, hogy a két különböző név, alakváltozat ugyanazt a területet nevezi meg, akkor az adatokkal együtt egy helyen szerepeltetjük, s a név, illetve alakváltozat után az ABC-rendbeli helyén a 1. (lásd) utalást alkalmazzuk . A térképek alapadatait (cím, a készítő neve stb.) a Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya által kiadott kéziratos nyilvántartás alapján segédletként közöljük. Az adattárat a községeknek betűrendi és sorszám szerinti felsorolása, valamint névmutató egészíti ki. A névmutatóban minden, az adattárban szereplő név megtalálható. A teljes földrajzi név mellett az egyes, ma is egyértelműen felismerhető névelemeket külön is