Gyöngyös város becsületes tanácsa elhatározta… 1659-1848 (Eger, 1984)

vásárosoknak hasznossabb és alkalmatossab lenne, ha azoknak kezdete mint más nagy városokon Hetfőre rendeltetne, mely ebbéli helyes propositiójára most nevezet Biró Urnák teczet determinálni az Nemes Tanatsnak, hogy a modo in posterum ha Szombati napon esneis az vásárnak napja még is mind azon által előtte való Hétfőn tartasson az vásár, hogy ha pedig Vasárnapra esne az napja, akkoron az utána való Hétfőn kezdőgyőn, hogy igy az egész héten akinek teczik arolhasson. Ezen alkalmatosságval teczett ell végezni az Nemes Tanátsnak aztis: hogy ezentúl a Benej Praediumon semmi privatus sertésseinek járása meg ne engedődgyőn melynek ell tilalmaztatása Biró Urak activitássára hagyatik, hogy pedig ez minden embernek tudtára lehessen Biró Ur kiáltassa ki determináltatott. Ugy nem kűlőmben Benej Praediumunkon egy némely Lakossaink aminémű ój fogásokat fogtanak fői, mindhogy ezt őnnőn magoktól bátorkodták tselekedni semmi hirt sem adván az elől járóknak, lévén úgy is városunknak nagy szüksége az Pascuumra, hogy Biró Ur azon Lakossainkat sz illyetén foglalásokról serio meg intse, és ha ebbéli intése nem használna vágattassa széjel Gyepűjeket hasonló képpen determináltatott. 442. A VAROS BORAINAK ÁRÁRÓL 1787. május 26. 7. k. 130. p. Hogy ezentúl sem Bor Birák Uraiméknak sem pedig azon Lakosoknak kik vásári alkalmatosságokkal szokták az Nemes Város Borait árolni tőbrűl tőbb baj és panaszok ne légyenek, teczett ell végezni az Nemes Tanátsnak hogy azon Lakosok a szin Borrúl 64. Iczéjével a seprőn lévő Borrúl pedig 60. Iczéjével számollyonak, a seprőt pedig Bor Birák Uraimék acceptálni tartozzonak. 443. A BENEI HATÁR VÉDELMÉRŐL, AZ ISPOTÁLY VEZETŐJÉNEK ELBOCSÁTÁSÁRÓL 1787. június 9. 7. k. 132. p. Referálta Hajdú Jóseff Biró Ur hogy az Határhányás Benej hatarunkban Istennek légyen hala részűnkrűl szerentséssen végben vitetett, minthogy penig az Erdőnk meg szaporodott hogy nevezet Biró Ur egy jó emberről különösen a szálasnak vigyázására gondolkozzon determináltatott. Az Ispitályi Koldusok panaszt tévén a véget hogy az Gazdájok másoknakis botránkozásával ejczakázna, és már magát feslett éltre [éledre] vetvén tsak az nagy korhelyságban menne ell, hogy tehát ezentúl a tőbb szegény Koldúsok békességben minden háborúság és izetlenség nélkül Istenessen élhessenek, 184