Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
ZS
- 1O39 ZSID arányú szivóliatása hiján szinte teljesen az agrúrproletáriátu sba tagozódtak be a XXX. század második felében, A közös legelővel is gyarapodott házas zsellérség egy vékony rétege meg tudott kapaszkodni a birtokos parasztsá g soraiban, a zöm azonban a mezőgazdasági munkássá g és a törpebirtokos parasztsá g tömegeinek elmosódó határvonalán ólt, A magyarországi feudális maradványok itt a névhasználatban is tükröződtek: az 1850-es évektől kezdve a mezőgazdasági bérmunkát végző napszámoso kat stb, jelölték a zsellér szóval. ZSIDÓ K /izraeliták/: Magyarország területén zsidók a honfoglalás előtt is éltek, illetve a zsidók kapcsolatban álltak a magyarsággal már a letelepedés előtt is /pl, a Kazár Birodalo mban/. Jogállásukat először Kálmán király rendezte, megtiltva nekik a keresztényekkel való házasságkötést és keresztény rabszolgá k tartását. Földjeik ekkor még lehettek, de csak püspö ki székhelyeken telepedhettek le. Egyáltalán rengeteg kiváltságlevé l, statutu m szabályozta a zsidóság helyzetét, ugyanis a zsidók — vallási alapon — a feudális korban nem voltak teljes jogú személyek, A bíróságok előtt megalázó esküre kényszerültek, 1279-től megkülönböztető jelvényeket: csúcsos kalapot, ruhájukon vörös, majd sárga posztóból készült foltot, /vörös/ köpenyt kellett viselniük. Földmüveléssel /Magyarországon feltehetően a XIII. század óta/ nem foglalkozhattak, a céhe k nem vették be őket soraik közé, ós igy váltak az évszázadok során fő megélhetési forrásukká a nagybani és a házaló kiskereskedelem, valamint a pénzügyietek: az uzsora kölcsönzés. az ad ó-, regál é-, és vá mbérletek. Az Aranybull a 2k. cikkelye már kimondta: " kamar aispánok, pénzverők, sótisztek, vámszedők,,, izmaelitá k és zsidók ne lehessenek", és ezt 1723-ig többször ismételték az országgyülé si törvén yek — nyilvánvalóan eredménytelenül. Jogállásuk alapja hosszú időre IV, Béla 1251, évi privilégiu ma volt, amely e feudális társadalomból lényegében
