Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

V

ZSXN - lo'+22 A világkereskedelmi behozatal és kivitel az l82o-5o közötti évi átlagos 341 millió fontról l8So-ra 3o33 millióra, 191o-re 75oo millióra emelkedett. Immár negativ jelenségként: a konjnnktúr

a hullámzásai 1848 után már kihatottak a tőkés országok mindegyikére. A mai közgazdasági irodalom mindennek fejleményeként a XIX. század végétől beszél az ember által lakott tei'ületek egészét átfogó /tőkés/ világgazdaságról, amely a nemzeti pia

cok sokoldalú kölcsönös függését, de persze a gazdasági nagyhatalmak uralmi helyzetét jelenti. A nemzetközi munkamegosztásnak a következő, a világpiac kereskedelmi összeköttetésein túlmutató struktúratipusát a nemzetközi integráci

ók képviselik, VILA

J

E

T: A török közigazgatás legnagyobb területi egysége, melyet a korabeli források eláie

t-nek s azonkívül bejlerbejilik-nek, azaz beglerbégség-nek, a magyarországi felszabadulást követően pedig pasalik-nak is mondtak. Elén ti, katonai és polgári kormányzóként a beglerbé

g állott, aki rendszerint pas

ai rangú volt. Kisebb közigazgatási egységei a szandzsá

kok voltak, és tulajdonképpen csak ezek területi kialakítását követhette — általában a hódoltatást követő évtized folyamán — a vilájetek kiformálódása. Az 1560-as évek végén a budai beglerbég alá az eszéki, siklósi, mohácsi, pécsi, szigetvári, szekszárdi, koppányi, simontornyai, székesfehérvári, budai, esztergomi, nógrádi, füleki, szécsényi, hatvani, szolnoki, szegedi, szendrői, vulcsetrini és zvorniki szandzsák tartozott, 1560-ra másodikként már felállították a jóval kisebb temesvári, majd a 15 éves háború nyomán az egri és a kanizsai, I660 után pedig a váradi vilájetet. Ezeknek az új vilájeteknek a kialakításával is összefüggésben volt, hogy az egyes szandzsákok hovatartozását időnként módosították, A budai vilájet mindenképpen kiemelkedett a magyarországiak közül; pasája 1623-tól kezdve vezéri rangot viselt, ami formálisan is főhatóságot biztosított neki a többiek