Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
V
VÁR - 906 állandó bizottmányt választottak. A törvény ugyan azt irta elő, hogy a bizottmány tagjainak választásakor a népképvisele ti elvnek érvényesülnie kell, azonban a kutatások szerint az állandó bizottmányokba majdnem kizárólag csak birtokos nemese k kerültek be. Az állandó bizottmányok a vármegyei közgyűlé sek helyébe léptek és átvették azok összes feladatait. Az állandó bizottmányok a főispá n, illetve annak távollétében az alispá n elnöklete alatt működtek, A kormán y nem engedett megyei tisztújitásokat tartani, nehogy a nemesség vezetése meginogjon, a peremvidékeken pedig túlságosan előretörjenek a nemzetisé giek a helyi közigazgatásban, ezért a megüresedő tisztviselői helyekre a főispán az állandó választmánnyal egyetértésben nevezhetett ki tisztviselőket /1848:17, to,/, — 1848 őszétől egyes megyék fölé kormánybizto sokat neveztek ki, akiknek rendelkezéseit — az önkormányza tukat továbbra is megtartó — állandó bizottmányok is kötelesek voltak végrehajtani. Az állandó bizottmányok működése a szabadságharc bukásával ideiglenesen megszűnt. Újjáéledésük a 48-as törvények alapján, először l86o-ban az Októberi Diploma kibocsátását követően 1861 végéig, majd a Schmerling-provizórium bukását követően I865-I870 között történt, 1870-ben szűntek meg végérvényesen, amikor szerepüket a törvénvhatósági bizottsá guk vették át a polgári vármegy e új szervezetében. VÁRMEGYEI ÍTÉLŐS ZÉK = vármegyei törvényszé k. VÁRMEGYEI JEGYZ Ő /nótárius comitatus/: Az Írásbeliségnek a nemesi vármegy ei ügyintézésben való fokozatos térhódítása a jegyzői tisztség kialakulására vezetett, A XIII, században tűntek fel először a jegyzők, mint a főispá n ma-rá; Ikalmazottjai, titkárszerü familiári sai. Ugyanilyen magánjogi alapon szolgáltak az első alispá ni jegyzők, ugyancsak a XIII. század végétől kezdődően. A XIV. században már egyes vármegyéknek mint közösségeknek is voltak
