Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

T

TÖP - 926 ­nemritkán alattomos orvtámadásra használták, /A hosszú pengéjű hegycstört lásd a vágófegyverek között,/ A középkori török egyik csoportja az, amellyel a fegy­vezetétől megfosztott, liarcképtelenné tett lova rnak ellen­fele megadta a kegyelemdöfést. Ezeket a tőröket Magyaror­szágon a XIV-XVI, században használták, s funkciójuk alap­ján "misericordia"-nak vagy magyarul kegyelemtőrnek nevez­ték, A XV. század reneszánsz divatjaként jelentek meg a lángolt vagy hullámos élű tőrpengók, továbbá a fogastőrök. Ez ui-óbbi pengék éle mélyen fogazott volt s ha az ellensé­ges harcos kar d.iának pengéje a fogak közé akadt, visszahú­zását a fogak megakadályozták, megcsavarással esetleg el is törték, A fogastőrt a harcos bal kezében tartotta, el­hárltófegyverként is használta, ezért balkezes tőrnek is nevez t ék, A "cinquedea"-t vagy ökörnyelv-tőrt a XIV-XVI, szá­zadban használták. Pengéje nyúlt háromszög alakú, igen szé­les volt, hegybe futó egyenes élekkel, keresztvasa parabo­laivben hajlott a penge felé,markolatát csont borította, A XVI, század első felétől Magyarországon elterjed­tek a törökök és arabok által viselt hajlított pengéjű tő­rök, Ezeket a XVIII, század eljéig használták, TÖRÖK ADÓZTATÁ S: lásd defte r, defterdá r, hadiad ó. ha r radz s. hódoltsági adózá s, gratuitus labo r, kapuad ó. robo t. t i z e d , TÖRÖK FÖLDBXRTOKLÁ S: lásd hász-birto k és szpáhi k. TÖR P Ei3 IRT OKOS PA R A S Z TS Á G : A .j obbágyfelszabadítá s u­tán a kicsiny — kb. l/k—nél kisebb — töredék telke ken é­. jobbágysá gból. illetve a legelőrészhez jutott zsellé rek egy részéből kialakult félproletár paraszti réteg, a sze­fíényparasz tsá g alsó csoportja. Másrészt — s éppoly joggal — gyakran az agrárproletariá tu shoz sorolják őket, 1-5 kat.

Next

/
Thumbnails
Contents