Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

T

TÓT - 924 .janicsáro

k. Fegyverne

mi szempontból többé-kevésbé önállóak voltak, egyébként gyalogosok és lovasok /ágyúvontatás/ egyaránt voltak közöttük. Parancsnokuk a topcsibas

i nevet viselte. TÓ

T: Indoeurópai, de nem szláv jövevenyszó, eredetileg "nép" jelentéssel /vö. ófelnémet 'diót

1, óporosz 'tautó', litván 'tauta', német 'deutsch', latin 'teutoni'/, A magyar nyelvben legkorábban, talán már a honfoglalás előtt a szlávok egészére volt használatos. Utóbb az önálló állairiságú szláv népek /orosz, lengyel, cseh, horvát, szerb/ nevének a magyar nyelvbe kerülésével a "tót" jelentése azokra a szláv népekre szűkült, amelyek magukat "slovene"-knek nevezték; igy elsősorban a szlovénekre ós a szlovákokra. További, XIX. században állandósult jelentésszükülés eredményezte a csupán szlovákokra vonatkozó értelmét. A XIX. század második felétől, a nemze

ti küzdelmek éleződésével a "slovák" elnevezéssel szemben egyxe inkább pejorativ színezetű lett a "tót" népnév. TŐK

E: A bérmunkások kizsákmányolása révén értéktöbbletet hozó, értékesülő érték. Sem a termelési eszköz /ahogy a klasszikus polgári közgazdaságtan látta/, sem a pén

z nem tőke önmagában, csak a tőkés- és munkásosztál

y közötti termelési-társadalmi viszony, a kizsákmányolás teszi tőkévé, A tőke tehát termelési viszony, amely dologi formában /térlelési eszköz, pénz/ értékesülő — látszólag önértékesitő — ért ékként jelenik meg, — Történelmileg első, "özönviz előtti" formái a kereskedelmi és az uzsor

atőke, melyek az ókorban és feudális korszakban már megvoltak, nem tőkés kizsákmányoláson alapultak. Nem is voltak gazdasági uralmi helyzetben, hanem a termelő /és fogyasztó/ társadalmi csoportok perifériáin élve közöttük teremtettek kapcsolatot, Oázisuknak elég volt az egyszerű árutermelé

s és a pénz megléte, de — felhalmozott pénzükkel és az árutermelők elszegényitésóvel — azután alapul szolgálhattak az ipari tőke,