Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

S

- 8X5 SOK tott el,/ — A gazdasági fejlődés azután előbb a servus-ok földdel való ellátásához, majd jogi felszabadulásához vezetett, ami egyéni felszabadítások sorozata formájában, aztán még szökések, házasodás útján zajlott a XX-től a XXV, század második feléig, A szolgafelszabadicás lelkiüdvösségéért, egyéni érdemekért vagy váltságdíjért történt, lényege pedig az "arany és örök szabadság": szabad költözési .jo

g megadása volt. Ilyenformán, gazdaságilag és jogilag felemelkedve, olvadt bele a servus-réteg az egységes jobbágyságba a XIV, század végére, 3. Servus név illette a továbbiakban, Magyarországon a második jobbágysá

g kox'ában is, azokat a lecsúszott zsellé

reket, akik élelem, ruha, csekély pénzbér ellenében cselé

d jell egg el szolgáltak földesurat, gazdagparasz

t

ot. váro

st, vármegy

ét stb. Magyar nyelvi megfelelője akkor már mindenképpen a szolga név lett, SESSI

O: A latin szó magyar megfelelője: ülés. Többféle szókapcsolatban, igy egymástól eltérő jelentésekben használták a feudális korban: 1, Intézmények, testületek üléseire, pl, országgyűlé

seknél : országos iilé

s—sessio regnicolaris, 2, Jobbágytelek

kel azonos értelemben, amelyen ti, jobbágy "ült". A nemesi telek úgyszintén viselt sessio nevet; vö, egytelkes kuriális nemese

k. SISAKO

K: lásd vértezete

k. SÓI BÁN/SÁG

/: lásd bá

n, bánságo

k. SOKACO

K: Katolikus vallású délszláv néptöredék, akik valahonnan a Szlavóni

a tói D-re eső területekről vándoroltak E felé és végül a XVII. század második felében Baranyában /főként Mohácson/, mellette e. Bácsk

a és Torontál vármegy

e egyes területein telepedtek le. líem <: 'vesztendők össze az ugyancsak katolikus bu

nyó-- k'c

kkal: a"ií.ropo". giai és néprajzi sajátossága-k elt .-raek.