Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
Q - R
R UV - 792 központ jobban számíthatott a királvi kancellári ára. az új kincstart ói és szemólynö ki hivatalra. Az erdélyi va jdát és a bá nokat az uralkodó nevezte ki, de ők egyszersmind nagy önkormányba ti területek vezetői voltak, amelyek az ő elnökletükkel saját jogszabályalkotó rendi gyűlé seket kezdtek tartani. — A helyi végrehajtó és igazságszolgáltató hatalmat azután a mind teljesebb autonóiui át élvező noniosj vármegy ék . a székelye k. kuno kjászok szé kei. az erdélyi szá sz egyete m. a szabad királyi városo k és persze maguknak a nagy— b irtokoso knak váruradalm ai jelentették. /A vármegye mintegy I'icsinyitett mása volt a rendi államnak; a vármegyei közgyűlé s az országgyűlésnek, a főispá n a királynak/. — Átalakult a hadügyi szervezet, A bandériális hadszerveze t. majd a tel elvkatonasá g nem királyi magánhadseregek voltak, de azután megjelentek a zsoldos hadsere g formái is. Az, hogy a rendi monarchiában a király milyen hivatalnoki apparátusra és önálló katonai erőre épithetett a rendi tényezőkkel szemben, döntően a gazdasági háttértől függött, A magyar XXV, és XV, század az egyszerű árutermelés expanzív időszaka volt, mind a fal uban, mind a váro sban, bár nivója nem mérhető nyugat-európai mércével, — A XIII, századtól kezdődően a királvi kincstá r bevételei jelentős változásokon mentek keresztül: a magánbirtokokból származó jövedelmek helyébe előbb a regálé k, majd az ad ójövedelmek léptek. /Ezek is mutattak bizonyos rendi megosztást: vö. pl. urbur a. a "rendes" királyi kapuad ó és a "rendkivüli" rendi hadiad ó. / A magyar király is végső soron a városi polgársá gtól származó jövedelmekkel függetleníthette volna magát szilárdan a rendektől, de ennek hazai feltételei alig-alig voltak meg. A központi hivatalnoki szervezetnek nálunk igy legfeljebb a kezdeményei jelentek meg Mohács előtt, főként Mátyás korában /vö, királyi kancellári a. 3zemélynök /. A főtisztviselők többsége ellenben a báró k soraiból került, és ők familiárisaikkal intéztették az ügyeket. Másfelől: a familiar! tá s nem öröklődő jellege, a birtokadománvozá s kizárólagos királyi joga az uralkodó körül is
