Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
Q - R
BE* j 78o ják, ők választják maguk fölé, az egyházmegy ék élére az espere seket. Az egyházkerüle tek azután a püspö kök /superintendensek/ kormányzata alatt állnak, de ők is világi főgondnokok kíséretében, Krsc ke, prímá sa stb. nincs a református egyháznak, az országos irányi tó testület a szuperintendenciák választott egyházi s világi képviselőiből lo-12 évenként összeülő zsina t. két zsinat között pedig az egyetemes konven t testülete. BEGAL E K: Királyi haszonvételeken, regálékon bizonyos jogosítványokat értettek, amelyeknek jövedelmei eredetileg kizárólag az államf őt. a királyt illették — a királyi felségjog /ius regale/ alapján. Ezeknek a regáléjövedelmeknek egy része az ún, kisebb királyi haszonvétele k /regalia minora/ már az Árpád-kor végére külön privilégiu m, elbirtoklás vagy törvén yi rendelkezés útján földesúri,majd emellett váro si jogokká is lettek. Ezek közzé számítanak a rév- és vá m jogok, vásá rtartási jog, s az ezek után behajtott jövedelmeket a XVI. századtól újabbakkal tovább növelték /malo m-, korcsma-, mészárszéktartási jogok/. Megmaradtak azonban a királyi kincstá r bevételeinek, s a gazdasági élet, a bányászat, külkereskedelem fejlődésével, valamint a királyi birto kok eladományozásával, különösön Károly Róbert reformjaitól kezdve, mind nagyobb jelentőségre tettek szert szűkebb értelemben vett regáléjövedelmek, a nagyobb királyi haszonvételek /jura regalia majora/: a pénzverés és pénzbeváltás haszna /kamara haszna /, a nemesfém —. a bánva-, a sómonopúliu m, a harmincadvá m. A kisebb regálék tehát a XII, század végéig képeztek lényeges uralkodói jövedelmet, III, Béla idejéből tudjuk, hogy — a külkereskedelmi határvámmal együtt — UU fí-át adták a kincstári bevételeknek, A nagyobb regálék viszont a XIII, századtól Hunyadi Mátyás koráig, majd azután még /csökkent mennyiségben/ 1526-ig játszottak főszerepet: előbb a pénzrontási haszon növekedett meg, majd az Anjou-kori reform után, l^^-ben az összes nagyobb regálé ré-
