Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

P

- 753 A feudalizmus kései századaiban a magyarországiaknál jóval nagyobb jelentőségxe tettek szert az erdélyi szász városok élén álló polgármesterek. Kiemelkedett közülük a szász egyete

m székhelyének, Nagyszebennek polgármestere, aki 1796-ig a szebenl ispá

n tisztségét is betöltötte, A polgári korszakban alapvetően megváltozott a polgármesteri hivatal szerepköre. Az l&7o:U2,tc, a városok első tisztviselőjének a polgármestereket tette meg, A polgármester elnöklete mellett működött a városi tanác

s, mely a közigazgatási és a kisebb gazdasági ügyeket intézte, — Az 1929:3o.tc. megszüntette a városi tanácsokat. Ügykörüket a polgármester és a mellette kialakult polgármesteri hivatal vette át. Törvényhatósági jogú városo

kban tisztsége /ügyköreit tekintve/ a vármegyei alispá

néval lett azonos. POLGÁRŐRSÉ

G: lásd nemzetőrsé

g. POLGÁRSÁ

G: Az emberiség és ezen belül a magyar társadalom történetében is több értelemben használatos fogalom, 1, "Polgár" a közkeletű magyar elnevezése az antik polisz és a római birodalom földmagántulajdonos és ezzel összefüggésben teljes jogú tagjának /görögül: polites, latinul: civis

/. 2, A középkori városi polgárság, amelyet mind az a— lőbbitől, mind a tőkés polgárságtól meg kell különböztetnünk. A feudalizmus korában a városi polgárság mint rend különült el a többi kiváltságokkal rendelkező csoporttól és a .jobbágysá

gtól egyaránt. Sőt maguknak is voltak job— bágyfalvaik, amelyekkel szemben földesurakként viselkedtek, Magyarországon a szabad királyi városo

k, valamint e— gyéb nem földesúri hatóság alatt álló kiváltságolt városok /az erdélyi szászo

k, a Szepessé

g városai, a bányavárosok/ lakosai sorolhatók ide. Ez a városi polgárság nem tartozott a nemessé

gbe, "ignobilis" volt, de városi privilégiumok, illetve szokásjo

g alapján egyrészt helyi önkormány—