Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
B
BIH - 8U biborosi rangot, BIHA R: A sikség és hegyvidék találkozásánál kialakult jellegzetes táj a Tiszántúl keleti pereinén, illetve az Alföldet Erdél ytől elválasztó sávban a Berettyó, a Sebes- és a Fekete-Körös völgyében, A "Biharország" elnevezés valószínűleg az Árpád-kori dukátu s intézményének emléke. Kezdetben a Biliar községben maradványaiban ma is látható földvá r volt a vidék központja, szerepét azonban hamarosan átvette a püspö ki székhely Nagyvárad, és szerencsés fekvése, földrajzi vonzóereje folytán önálló közigazgatási egységgé, vármegy évé szervezte Bihart, A település az Alföld és a hegyvidék találkozásának vásárvonalán fekszik ott, ahol a Sebes-Körös völgyén az Erdélybe vivő fontos, régi közlekedési út metszi azt, A váro s a kora Árpád-kortól a Tiszántúl legjelentősebb világi és egyházi központja volt, A XVIXVII, században Bihar l66o-ig a Partiu m része volt, Várad pedig az erdélyi fejedelme k kiemelkedően fontos erőssége. Területében a legjelentősebb változás 1876-ban történt, amikor — a századok óta egyébként is külön fejlődő — Debrecent elszakítva Bihartól, a megszűnő Hajdú-kerülettel /Ha jdúság / az új Hajdú megy évé szervezték, A XVIII, században az újranépesitésben jórészt az elmenekültek leszármazottai és más tiszántúli reformátu s magyarok vettek részt. Jelentős teret nyertek a romá nok is, akik a magas hegyvidéken, az Erdéllyel határos havasokban már a XIII, században megjelentek, de a siksági területekre csak a XVII-XVIII. században költöztek le nagyobb tömegekben, — Ma nagyobbik, elsősorban hegyvidéki része Romániához, alföldi területe Magyarország két megyéjéhez /HajdúBihar, Békés/ tartozik, BILLOGO S: lásd királybír ó, poroszl ó. BIR Ó: 1, Ismeretlen eredetű, de a honfoglalás korában raár használt "bir" igéből korán képződött melléknévi
