Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

B

BEL - 76 többi részétől független maradt, hogy elfoglalásuk után is tudja magát még egy ideig tartani. Szinte minden várban találunk nagyobb fogadásokra, tanácskozásokra szolgáló nagytermet, az épületek által körülzárt udvart, várkutat vagy ciszternát /a ciszterna vízgyűjtő medence; olyan várakban épitették, ahol neia lehetett kutat fúrni/, — A fejlődés során később már nem mindig találunk lakótornyot. Ilyenkor a vár legerősebb tornya az ún. öregtorony. Ez kisebb területű mint a lakótorony, fala vékonyabb, felépítése is egyszerűbb, hiszen nerj a várúr és családja lakik benne, hanem csak az őrség, E korai váregyüttesre alapvetően jellemző, hogy a tornyok teste a falakon belül áll, ezért nem lehetett belőlük a lőfegyvere

kkel oldalazó tüzet nyitni a támadó ellenségre, A belsőtornyos várakat alaprajzaik szerint két nagy csoportra oszthatjuk: szabályos vagy szabálytalan alaprajzú várakra, A szabályos alaprajzú várak legősibb tipusa a kör alaprajzú kerekvár vagy gyürüvár, ez gyakran a korábbi földvá

r vagy palánkvá

r kőbe átépitését jelentette /Szombathely/, Más szabályos alaprajzúak két vagy négy toronynyal épültek /Hegyesd, Vitály, illetve Diósgyőr, Tata, Vár palota/. Legtöbb várunk azonban — a hegyes terep adottságainak felhasználásával — szabálytalan belsőtornyos formában épült /Esztergom, Buda, Visegrád és a Felvidé

k, a Dunántúl legtöbb vára/, BELSŐ VÁMO

K: lásd vá

m, kisebb királyi haszonvételek és regálé

k. BELSŐ VÁ

R: lásd: külső vá

r. BELTERJES GAZDÁLKODÁ

S: A mezőgazdasági termelésnek az a módja, amelyet a területegységre jutó viszonylag nagy rá fordítás — és ennek eredményeként viszonylag nagy hozam, magas érték jellemez /a külterjes gazdálkodá

s ellentéte/. A gazdálkodás belterjességét a magraüvelt föld egységnyi