Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
B
BÁR - 68 adomán yai révén óriásbirtokokat szerző bárók ahhoz nem érezték elég erősnek magukat, hogy egyenként tartományúri hatalma t építsenek ki. Az országos főméltóságok és újabb birtokok szerzése, hatalmuk gyarapítása érdekében szövetségeket kötöttek egymással, gyakran egy-egy trónkövetelőhöz /Kis Károly, Nápolyi László, majd V, László stb,/ kapcsolódva. Ezek a "ligák" azonban ideiglenes, átmeneti jellegűek voltak, mert a bárói családok /Lackfiak, Kanizsaiak, Bebekek, Horvátiak, Garaiak, Cilleiek stb,/ egyéni hatalmi érdekei, s nem valamilyen változatlan közös cél hivta őket életre. De bármily gyakran változtak a ligák, rendszerük Hunyadi Mátyás uralkodásáig fennmaradt, mint a hatalom gyakorlásának anarchikus formája. BÁRÓ K /barones/: Kialakult formában a nagybirtokosok világi csoportjának jogi-rendi jellegű elnevezése, amely azonban tartalmi szempontból fokozatosan alakult ki s több átalakuláson ment keresztül. -- A XI-XII. században a legnagyobb birtokosokat "nobiles"nek /neme seknek/, "principes"-nek /előkelők nek/ stb, nevezték, és ők a XXIX, század második felében kezdik magukra — megkülönböztetendő az újonnan nemesi renddé szerveződő kőzném esé ktől -- a báró nevet használni. Pontosabban a XV-XVI, század fordulójáig csak azok voltak bárók, akik országos főrnéltóságokat töltöttek be. Őket; a nádo rt. az országbír ót. a tárnokmeste rt. a bá nok közül a horvát—dalmát és szlavón, a roacsói, a Szörényi bánt, az erdélyi va.id át, az a.i tónálló-. pohárnok-, asztalnok- s lovászmeste rt végül a pozsonyi és a temesi ispá nt. Mátyás királysága végéig meg a kincstart ót a bárói rang élethossziglein illette meg, A többi előkelő sem volt azonban egyszerű neme s, hanem "nobilis et egregius" /'kiváló' is/, hiszen a XIII. századtól óriási uradalmai k, iromunita s jogaik, vá raikban s többszáz fős bandériu maikban megtestesülő katonai hatalmuk magasan azok fölé emelte őket, akik ráadásul még gyakran familiári saik is voltak. Bár nem voltak méltóságviselők, "igazi
