Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

A

ARA - kh ARANY: 1. A pén

znek, mint az ár

ucsere általános egyenértékének a szerepét legelterjedtebben betöltő fém. Természetes tulajdonságai, hogy ti. nem oxidálódik, jól alakitható s osztható, ipari felhasználása /ékszerkészitésre stb,/ korlátozott, ritkán fordul elő és igy kis mennyiségben is nagy munkát tartalmaz, az aranyat erre igen alkalmassá tették. Vetélytársa a pénzérmé

k nyersanyagaként elsősorban egy másik nemesfém, az ezüst volt, mely a középkorban például háttérbe is szorította az aranyat, — Az arany értéke termelésének függvénye, A középkorban a magyarországi /felvidé

ki . erdél

yi/ és afrikai lelőhelyek álltak csak rendelkezésre, ezt követően a latin-amerikaiak, a XXX. században a kaliforniai és ausztráliai, a XX. században a dél-afrikai aranymezők növelték a kitermelt mennyiséget. Időközben a tőkés pénz- és hitel

forgalom igényeit a papirpén

z, a bankjeg

y bevezetésével másodlagos szerepre szoritották a nemesfémérméket, A pénzhelyettesítő jegyekre nyomtatott pénzegységeknek azonban máig van aranyparitása: hivatalos, törvényes szinaranytartalma. 2. Gyakran csak "arany" /latinul: aureus/ vagy "

körmöci aran

y" néven emlegették Magyarországon a XIV, század első felétől 1892-ig vert aranyforintokat, az ezüstből vert rajnai, magyar stb, forin

tokkal szemben, ARANYBULL

A: Általában arany függőpecsétes uralkodói oklevél /bulla

/. Egyedi magyar történelmi megnevezésként — ilyenkor nagy kezdőbetűvel irva — II. András 1222. évi oklevelére használatos. ARANYFORIN

T: lásd aran

y és pénzérmé

k. ARANYKORON

A: Az 1892. évi XVII.te. értelmében az Osztrák Magyar Monarchiában 19oo, január l~től a forin

t helyett az aranyalapra helyezett korona lett a törvényes fizetési eszköz. Ennek aran

yból vert lo, 2o, majd később loo koronás érméit nevezték aranykoronának. A dualista állam felbomlása