Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

K

- kk9 KIR KIRÁLYDÉZSM

A = tize

d. KIRÁLYI BÍRÓSÁGO

K: lásd feudális királyi biráskodá

s. KIRÁLYI BIRTO

K: Az uralkodó földesurasága alá tartozó földterületek összessége, mely utóbb jogilag két részre vált: az ún, kincstári vagy kamarai birtokokra ós a koronabirtokokra. — A magyar királyi birtok a korábbi fejedelmi földterülethez csatolt, megszállt nemz et s é

gi szállásterületekből /később: a hűtlenség cimén elkobzottakból/, a gazdátlan, megszállatlan földekre és az örökös hiányában uratlanná vált jószágokra vonatkozó királyi felségjog érvényesítéséből származott /vö. fiscalitas

/. E három forrással szemben a birtokadományozá

s folytonosan csökkentette a királyi birtokállományt. A királyi birtok súlyát az uralkodói jövedelmekben és a magánföldesuraságokhoz képest e két ellentétes tendencia viszonya határozta meg. Több évszázados távlatban végső soron a királyi birtokterület csökkenése következett be, ha olykor, de átmenetileg a föld irtokot növelő erők kerültek is fölénybe. Az Arpád-kor első két százada a királyi birtok hegemóniájának korszaka volt; eleinte a lakott országterület 2/3-ára terjedt ki. Két funkcionálisan eltérő részre: a várbirto

kok és az udvarbirto

kok csoportjára oszlott, III, Béla idején még mindig ezek szolgáltatták az uralkodói bevételeknek kb, felét, de a XII. és XIII. század fordulójától rendkívülire nőttek az adományozások, Károly Róbert birtokvisszavételei sikeresebbek voltak IV. Béláénál, uralkodása végére a királyi földterületen lakók száma elérte az össznépesség 15 $-át. Az újabb /Lajos-, Zsigmond-kori/ adományozási hullám ezt az arányt egy század alatt 5 ra csökkentette, aminek folytán a királyi jövedelmeket, ha valami egyensúlyban tudta tartani, azok a XIII. század elejétől csak a regálé

k, az Anjouk, majd még inkább Mátyás korától az új adófajták lehettek. A Habsburgok a XVI. században több mint harminc ura-