Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
K
KIN - 446 tizedét/, sőt méhek és bárányok után is szedni kezdték, A kilenced a többi földesúri szolgáltatással együtt a jobbágyfelszabadítá ssal szűnt meg a .jobbágy telke k, illetve az újdonsült szabad paraszti birtokok terhe lenni. Külön problémát jelentett viszont a telkiállományba nem tartozó és igen értékes szőlőbirtokok földesúri tizedének, a röviden csak szőlődózsm ának nevezett járadé knak a sorsa. Az 1848-as áprilisi törvénykönyv még nem foglalkozott e több mint 300 ezer katasztrális hol dra rúgó területtel, szeptemberben viszont a forradalom a kötelező, bár csak a kisbirtokúaknál állami kárpótlásos megváltásuk mellett döntött. Az 1853, évi úrbéri páten s ezt lényegében elutasította, igy a szőlődézsma egyéni, magas értéken számított és államilag csak kama tos kölcsönökkel segélyezett megváltására a kiegyezés után került sor, az 1868, évi 29,tc. alapján, KINCSTÁ R /aerarium, fiscus/: Kettős értelmű fogalom, amely azonban nem felel meg pontosan az ókori kettősségnek, A római császárkorban az aerarium az államkincstár, a fiscus a császári magánkincstár neve volt. A magyar történelemben a kincstár = 1, kincsek tárháza, és ilyen értelmű kincstárai nemcsak a királyoknak, hanem a nagybirtokoso knak is voltak. 2. az uralkodót, mint az állam fejét /a polgári korszakban egyenesen az államot/ illető javak és jövedelmek összessége, valamint az azokat kezelő intézményrendszer. KINCSTÁRI BIRTO K: lásd királyi birto k. KINCSTÁRI HIVATA L /erdélyi/ = Thesaurariatus; lásd kincs tart ó. KINCSTART Ó /thesaurarius/: Károly Róbert uralkodása idején a tárnokmest e r helyetteseként jelent meg, majd 1385-re teljesen átvette a királyi kincstári jövedelmek kezelését, A kincstartó -- később főkincstartó /summus thesaurarius/ --
