Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

K

KTT. - kkk gyártási folyamat után ugyanő vásárolja meg a termékeket. További fejlődési fok, hogy már munkaeszközt /pl. szövőszé

ket/ is a kereskedő ad a dolgozóknak, ilyenkor már csak munkabért fizet a késztermékért, de centralizált mühelykomplexummal még nem rendelkezik, A bedolgozók lehetnek falusi háziipa

rosok vagy céhe

kben dolgozó — de bérmunka— -megbízástól függő — mesterek, legénye

k, A kétfajta munkaerőt egyaránt alkalmazták a legkorábbi E-itáliai és flandriai, majd a későbbi délnémet Verleger-ek, /Egy-egy oéh egészének bérmunkába állítását, amire szintén volt példti — a XVIII. századi Magyarországon is — azonban német terminus technicusszal mér nem Verlag—nak, hanem Zunftkauf-nak, azaz céhvésárlásnak nevezzük,/ Magyarországon a legkorábbi ismert kiadási vállalkozás a XV, század elején a bártfai vászoniparban jött létre, ahol a városi tanác

s testülete volt az, amely szövésre kiosztotta a fonalat a — főhivatásként nem is takács, hanem gyakran más ipart üző — polgároknak és falusi háziiparosoknak, és a munkát az értékesítésig hi te

lben végeztette, A termékek 7o %-át nem a helyi, hanem távoli piacokon adták el. Az egyedi kereskedőtőkés hiánya, a hitelbe dolgozás itt is mutatja, hogy a hazai tőkés tendenciák legnagyobb problémája a tőkehiány volt, és gyengeségére vall az is, hogy Eperjes hasonló — konkurrens — kezdeményezését királyi kiváltságszerzéssel Bártfa törette le. A XVI. századtól kezdve azután még a szabad munkaerőforrások fokozódó eldugulása is gátlóan hatott az ilyen irányú fejlődésre, A kiadási rendszer létalapja nem szűnt meg a központosított manufaktúrá

k környezetében sem. Különös mértékben áll ez a kis tőkeerejű XVIII, századi magyar üzemekre, ahol a nemcsak a -- nyugat—európai textilmanufaktúráknál is kihelyezett — fonást, de a cérnázást, mosást, sőt gyakran a szövést is bedolgozók szótszórt hada végezte, Kn• E-VCE

D /nona/: A magyarországi korai feudalizmus