Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
K
KÉZ - kk2 század elején is használták. A legjellegzetesebb kanócos, majd kanóoos lakatszerkezetes puska a muskóta volt. Ez 1,5 méter hosszúságú, a korábbi szakállas,kanócos gyújtású puskának csekélyebb falvastagságú és szakáll nélküli továbbfejlesztése volt. Egy ember könnyen kezelhette, lövéskor a biztosabb célzás elérésére villára támasztották, Magyarországon X. Ferdinánd spanyol és vallon zsoldosai révén terjedt el, — A gyújtást tovább mechanizálta a kanóc helyett a lőporra szikrát vető, ehhez forgó acélkerekeket és piritet alkalmazó ún, keréklakat. Ez az 15oo-as évektől terjedt el, majd egy évszázad múltán megjelent a pirit helyett kovát használó francia lakatszerkezet, . Időközben a puskák egyéb alkatrészei is továbbfejlődtek. Kezdetleges célzókészülékek után a XVI. század első évtizedeiben tünt fel a célgömb és a cső hátsó részére épitett célzó csövecske. Ugyanez idő tájt kezdik meg a fegyverek csavarmenetszerü huzagolását, mely forgó mozgást adott a lövedéknek, ami pontosabbá tette a lövést és növelte a lőtávolságot. A huzagolás a technikai nehézségek mitt azonban csak a XIX. században vált uralkodóvá. A kanócos és a kovás fegyverek nyirkos, esős időben hasznavehetetlenekké váltak. Ezt a problémát az elöltöltő puskák oldották meg. —— A XVII. században már ismerték a durranóhiganyt és a durranóezüstöt, amelyek alkalmasak a lőpor robbanásának megindítására. Ezeket töltötték egy kis csövecskébe, a gyutacsba vagy rézkupakba, csappantyúba. Elsütéskor a kakas ráütött a gyutacsra, illetve a csappantyúra és az onnan kilövelő szúróláng belobbantotta a. puskacsőbe előre betöltött, lefojtott lőport, a feszítőerő kilőtte a golyót. Az elöltöltő puskáknál a fegyverét állva töltő katona jó oélpont volt, A hátultöltő fegyverekhez viszont a csövet hátul nagyon pontosan le kellett zárni, nehogy a lőporgázok hátrafelé kifújjanak, öinek a műszaki problémának megoldását a XIX, századi ipari forradalom tette lehetővé, Dreyse porosz fegyvergyáros 1841-től gyártott első hátul-