Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
K
KÉT - 436 kerületi táblák kollégiummal Ítélkeztek /legalább 3 tag jelenlétében/, és fennállásuk végéig, 1848-ig mindig első folyamodású biróságok voltak, loo frt-ot meghaladó értékű és több megy ére vonatkozó magánjogi ügyekben Ítélkeztek leginkább /pl, adóssági, örökösödési, gyámügyi dolgokban/, A kerületi tábláktól a Királyi Tábl ához lehetett fellebbezni, KÉTFELÉ ADÓZÁ S /a török hódoltságban/ = hódoltsági adózá s, KÉTNYOMÁSOS GAZDÁLKODÁ S: A kifejlett feudalizmusnak a háromnyomásos gazdálkodá s mellett jellegzetes földhasznosítási módja, amelynél a kettéosztott földterület egyik részén foglal helyet az őszi és /vagy/ tavaszi gabonavetés, a másik /a tulajdonképpeni " nyomá s" / legeltetésre szánt uga rnak marad. A kettő a következő évben teljes szabályossággal megcserélődik, Mig a parlagoló rendsze rben a szántóföld, kaszáló, legelő meglehetősen egymásba folyt, itt a szántó határozottan különvált, s a legeltetés szigorú szabályokhoz igazodott: az ugarlegelőn kivül a rétre, a szántóföld tarlójára és az erdőre terjedhetett ki. /Az állat természetes módon trágyázta is az ugart/ A növénytermesztési periódus azonban itt sokkal rövidebb volt az állattenyésztésinél: a felerésznyi ugarról nem beszélve, a szántóból az őszi gabona /búza, rozs/ 3/4 évet, a tavaszi /búza, árpa, zab, köles, hajdina/ 3-4 hónapot vett igénybe, azt követően a tarló itt is az állatoké volt, — A kétnyomásos rendszer kialakulására is erőteljesen hatott a növekvő népsűrűség, s emellett a nehéz ek e megjelenése. Az ezzel való szántás hosszanti parcellákat kivánt, ám a másodévenkéntí. legeltetést ez lehetetlenné tette volna, ha az ugart nem egy tagban hasznosítja a faluközösség, ami az egyéni gazdálkodásnak nvomáskénvsze rrel való szabályozáséhoz s a földek évenkénti újraosztásához vezetett. Ezek a jellemvonások döntően érvényesek a nyomásos gazdálkodá s másik változatára, a háromnyomásos gazdálkodá sra ds>
