Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
K
KEL - 432 KELTÁ K: Indoeurópai nép, fejlett késő-vaskori kultúrával /La Tene/ az ie. XV. századtól. A mai EK-Franciaországból kiindulva jutottak el a Duna-medencébe is — anélkül, hogy egy nagy birodalomba, államba tömörültek volna. Hatalmuknak a Dunántúlon a rómaiak, az Alföldön a szarmatá k. Erdél yben a dákok vetettek véget, KEND E: lásd kettős fe.iedelemsé g. KENE Z: A déli szláVoktól származó jövevényszó, akiknél "knez, knyez, knaz, knyáz" stb, alakokban valamilyen vezető embert; falusi elöljárót, heree get-fejed elm et jelentett, A magyarországi források is ilyen formában ismerik a XI. században. A XXII» századtól kezdve — már "kenéz" alakban — az Erdél ybe. Bánsá gba. Kárpátaljára betelepülő románság ós /az utóbbi területen/ a rut é n lakosság vezetőrétegét nevezték igy. A románoknál ismerünk még vajdákat és bojá rokat is. Egy-egy pásztorcsoportnak a királyi várnag yok által alsófokú bíráskodással, igazgatási ós katonai vezetéssel megbízott elöljárói voltak eleinte,a kenézek, A XIV. századtól földmüvelésre térő népcsoportjaik telepitő, irtá sfalvakat vezető emberei lettek, A román ós ruszin kenézek speciálisan kiváltságolt helyzete a falvak élén ekkortól azonos lett a felvidéki soltés zekével /lásd ott!/, A Mohács előtti évszázadban aztán a kenézcsaládok közül is sokan szereztek nemességet, s lettek egyúttal elmagyarosodó földesuraik falvaiknak, /Különösen Hunyadi János korában, aki maga szintén kenézcsaládból származott./ — A faluvezetőnek megmaradt kenézek utódai másfelől az idők során elszaporodtak a helységekben, ilyenkor egyidejűleg csak egyikük viselt valóságos bir ói tisztet, mint főkenéz, a többiek a sorukra várva vágy teljes, vagy valamelyest mérsékelt jobbágyi szolgálattal adóztak. KÉ NYSZERPIA C: lásd má sodik .jobbágy ság.
