Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
J
JEGY - 306 követte, amely a fogyasztói á rakat 50-I00 °&-kal, a munkabéreket azonban átlagosan csak 2o $-kal emelte, /E téren az egyensúlyos reálbér-növekedés feltételeit az 195^«, 1956. és 1957, évi rendelkezések biztosi tották a későbbiekben./ JEGYZ Ő /nótárius/: általában lásd a kancellári a. a helyi igazgatásban tevékenykedőket pedig még a nemesi vármegy e. polgári kori vármegy e, városi önkormányza t és községi j egyz ő címszavaknál. JELZÁLO G /hypotheca/: Gyökerei már a római joggyakorlatban is megtalálhatók. A hi te l fedezésére szolgáló olyan zálogtárgyat, szinte kivétel nélkül ház- és földingatlant értünk alatta, melyet telekköny vi bejegyzéssel a hitelező számára biztositékként lekötnek /betábláznak/, de az továbbra is a tulajdonos birtokában marad. /Ellentétben a zálogbirtok kal. amely a hitelezés időtartamára a hitelt adó használatába megy át./ Amennyiben a jelzálogkölcsön felvevője nem fizet, a jelzáloghitel nyújtója bir ói végrehajtás útján az ingatlant elárvereztetheti és a befolyt összegből — mivel a betáblázott követelésnek mások előtt elsőbbsége van — azonnal kielégítheti követelését. Magyarországon a jelzálogot az I8U0. évi 21.tc. ismerte el, annak ellenére, hogy már az 1723. évi lo7.tc. alapján lehetőség adódott a kölcsön betáblázására. A feudális korban azonban főleg az ősisé g miatt nem terjedt el széles körben — I8't7-ben mindössze kb. lo millió forint összegben voltak megterhelve az ingatlanok. A polgári korszak első évtizedének végére ez az összeg még éppen csak megduplázódik, de a kiegyezés előtti évre már eléri az l8*+7-es állomány nyolcszorosát. Ibinek ellenére 1866-ban a betáblázott jelzáloghitel a termőterület forgalmi árának alig 6 "4-át tette ki, szemben a la.itár.tú li terület 16,6, Olaszország 18,6 és Franciaország 22 í-cs jelzáloghitel-arányával. A dualizmus végére a hazai arány kb, 35 í-ot ért el, és ez
